Mélyen Tom szemébe néztem, hogy kivegyem mit gondol, de nem sokra jutottam. Közömbös arcot vágott, mint akit nem érdekli, hogy megcsókolom-e vagy nem.

-Még ma! -szólt vigyorogva Georg.

-Nincs bátorsága hozzá! -mondta a többieknek Tom végig a szemebe nézve- Túl gyáva hozzá! -folytatta és ezzel nagyon felidegesített- Na mi az kislány, beijedtél egy árva csóktól? Nem csodálom, a magadfajta plázacicákat csak a fogyókúra érdekli, meg hogy nehogy letörjön a körme! Gyáva vagy!

-Fogd be! -szóltam rá idegesen.

-Igazam va... -már nem tudta végigmondani, mert megcsókoltam. Átöleltem a nyakánál a nyakánál és vadul csókoltam. Beletúrt a hajamba és lecsúsztatta a kezeit a derekamra, úgy húzott magához. Szenvedélyesen téptük egymás ajkait, nem tudtunk leállni. Éreztem, ahogy egyre közelebb húz magához, teljesen hozzá simultam. A szívem vagy tízszer gyorsabban vert, majd' kiugrott a helyéről. De észhez kellett térnem, muszály volt. Ha másért nem, David miatt, hisz megigértem neki. Ráadásul Tom ki nem állhat...de a csókja. Nem! Abba kell ezt hagynom, mégha nem is akarom. Mi van velem?

-Te vagy gyáva! -löktem el magamtól- Remélem boldogok vagytok! -néztem a többiekre, majd elrohantam onnan.

-Ez... -nézett utánam Tom és beleharapott az alsó ajkába.

-Mi volt ez? -nézett a rasztásra Gustav.

-Nem tudom miről...

-...beszélek? Úgy faltátok egymást, mintha ezen múlt volna az életetek!

-Miről beszélsz, csak fél perc volt? Ez volt a feladata!

-Fél perc? -húzta fel a szemöldökét Bill- Inkább 6!

A szobámban voltam és az ágyon fekve gondolkodtam. Nem oltottam lámpát, most csak bántamá a szemem a fénye. Hibáztam. Nem kellett volna megcsókolnom őt. De már vágytam a csókjára, és amikor magához húzott...

Elég! Csak a pia beszél belőlem. Bár józan szemmel is szexinek találtam Tomot és...nem, ezzel le kell állnom. Tom és én sosem jöhetünk össze, pedig olyan jó lenne...vagyis borzasztó lenne, mert Tom egy undok, önelégült, felfuvalkodott és gyerekes alak. De a csókja...áh mi van velem? NEm lehetek belézúgva, az kizárt. Csak a pia miatt gondolom így. Legjobb lesz, ha kerülöm őt. Tom- és a saját érdekemben. Holnaptól csakis a zenével foglalkozok. Lassan elnyomott az álom és örültem, hogy vége ennek a napnak.

Másnap reggel indultunk Hamburgba és elég nyűgös voltam.

-Valami baj van? -kérdezte David, mivel aznap szinte meg sem szólaltam. Karbatett kézzel ültem az anyós ülésen és csak néztem az utat.

-Csak rosszul keltem! -néztem most az előttünk haladó turnébuszra.

-És mitől lenne jobb? -nézett rám kedvesen.

-Ha hátramehetnék! A hátsóülésre!

-De ugye nem velem van bajod?

-Nem, dehogy!

-Kábé 5 perc múlva elérünk egy bezinkúthoz! Addig kibirod?

-Persze!

Davidnek igaza volt, 5 perc múlva már meg is álltunk. Kiszáltam a kocsiból és hátra ültem. Leengedtem az ablakot, hogy bejöjjön egy kis levegő. Élveztem, ahogy a szél belekap a hajamba.

-Heló kislány! -köszönt be kintről Gustav.

-Szia!

-Mit hallgatsz?

-Szállj be és megtudod! -mosolyogtam rá, ő pedig úgy is tett.

-Guns 'n' Roses-tól a Don't Cry? -nézett rám meglepetten.

-Igen? Miért? Nem szereted?

-Épp ellenkezőleg! Imádom!...Csak mindannyian azt hittük, hogy te inkább Britney Spears félékért vagy oda! -nevetett.

-Hát tévedtetek! Nézz rám! Rózsaszínt látsz valahol? Szerintem csak feketét!

-És mit szeretsz még? -faggatózótt tovább.

-Hú hát sok van! 30 Second to Mars, Linkin Park, Guns 'n' Roses, Metallica, Green Day, Avril Lavigne, The Gazette, Red Hot Chili Peppers, LM.C és még ilyenek!

-És el is tudod játszani a számaikat?

-Dehogy! Csak párat!

-Értem! Akkor ha odaértünk az arénába játszassz nekem!

-De csak neked!- egyeztem bele.

-Oké!...Na mennem kell, különben Tom felrobban az idegességtől! -mosolygott sokat sejtetően.

-Ezt meg hogy érted? -értetlenkedtem.

-Szia! -mondta és kiszállt.

-Várj! -kiszálltam én is és utána mentem volna, de Tommal találtam szemben magam. Úgyanolyan gyilkos tekintettel nézett rám, mint amikor koncert után megöleltem Gustavot. De miért?

Közelebb hajolt hozzám és már csak pár centi választott el minket. Csak arra tudtam gondolni, hogy kell a csókja. Akarom megint.

-Most megvagy! -súgta oda, mejd elment, én pedig megláttam Davidet, aki minket nézett.