Vártam már a másnap reggelt. Nem azért, mert egy híres bandával találkozok, akikről mellesleg még mindig nem tudok semmit, hanem a zene miatt. Ha ők annyira híresek és profik, biztos tanulhatok tőlük valamit. Este gyorsan összepkalotam a cuccaimat, ami kellhet az útra hogy reggel már ne kelljen ezzel foglalkoznom. Vacsi után még David elmondta a menetrendet. A banda turnébusza a ház előtt áll majd meg, David felmegy és elmondja nekik mi lesz, mi pedig követjük a buszt David autójával. Miután mi is megbeszéltünk mindent felmentem lefeküdni.

Ebben az egészben csak azt utáltam, hogy korán kellett kelni. Sosem szerettem korán kelni, nekem reggel 9-kor is hajnal van még. Nagy nehezen felkeltem és egy óra alatt elkészültem, hajmosás, kifestettem a körmömet és a szememet feketére, kirúzsoztam a számat bordóra. Felvettem egy fekete rövidujjú pólót és egy hozzá passzoló miniszoknyát pár lánccal és kiegészítővel. Mivel láttam, hogy odakint elkezdett esni felvettem egy combig érő kabátot (olyat mint a detektíveknek, csak rövidebbe x)) és egy térdfölöttig érő magassarkú csizmát. David addig kiment a buszba és beszélt a fiúkkal. Beleraktam a gitáromat a tokjába és a hátamra vettem. Megfogtam a csomagjaimat és kivittem a kocsihoz. Szerencsére nem áztam meg, mert rajtam volt a kapucnim, de azért siettem a csomagokat bepakolni a csomagtartóba. Mikor végeztem ránéztem a buszra. " Tokio Hotel " -állt a busz oldalán a felirat.

Még egy számukat sem hallottam, de a suliban sokan szerették őket. Én csak annyit tudtam róluk, hogy -azt hiszem- négyen vannak. Felnéztem az ablakokra, de az el volt sötétítve, nyilván, hogy csak ki lehessen látni, be ne. Furcsa érzés fogott el, mintha valaki nézne...

-Tom! Itt vagy? -szólt rá a rasztásra David a buszban.

-Hm? Jah igen!...Ki az a lány ott a gitárral? -mutatott ki az ablakon az említett személy.

-Ő az unokahúgom, Maya Scott! Velünk jö, de figyelmeztetlek titeket, nektek ő tabu! Világos? -nézett végig a fiúkon David.

-Mintha hiányozna egy sikítozó fan a nyakamba! -nevetett a rasztás.

-Oké, akkor mindent megbeszéltünk! Ott találkozunk! -mondta David, majd lelépett pár lépcsőn és visszanézett Tomra- Jah és Tom! Nem hinném, hogy fan!

-Még hogy nem fan! -mondta a többieknek a rasztás, mikor David elment -Majd meglátjuk! -nézett vissza rám.

-Jól nézel ki! -jött oda hozzám nagybátyám- Mint egy rocksztár! -nézett végig rajtam.

-Köszi! -mosolyodtam el- A gitár hova mehet? -kérdeztem.

-A hátsó ülésre rakhatod!

-Nézzétek hogy mosolyog! -morgott az orra alatt Tom- Fogadjunk kész vadmacska, David előtt meg teszi a jó kislányt!

-Nem is ismered! -szólt rá ikertestvére.

-Csak rá kell nézni! -rasztás.

Beraktam a gitárt a hátsó ülésre én pedig beültem az anyós ülésre, egyik fülemben pedig Green Day-t bömböltettem. Miután David is elfoglalta a helyét, elindultunk.

-Egyébként merre megyünk most? Milyen turné ez? Országos, vagy európai... -kérdeztem egy óra múlva, mire a kezembe adott egy lapot, melyen városok nevei voltak- Berlin, Hamburg, Köln, Frankfurt, Stuttgart, München, Bern, Párizs, Brüsszel! -olvastam hangosan- Hú! Ez elég húzós!

-Ha visszafordulnál még most szólj!

-Dehogyis! Viccelsz? Berlin, München, Párizs! -vigyorogtam- És egyébként sem hagyom, hogy négy beképzelt alak elvegyen tőlem!

-Az a négy beképzelt alak elég ügyes! -nevetett David- Komolyra fordítva a szót...tudom, hogy nem szabhatom meg, hogy mit csinálj, de nem szeretném, ha valamelyikőjükkel...összejönnél! Tudod, ők nem éppen a komoly kapcsolatok hívei! -magyarázta.

-Mesélj nekem róluk! -fordultam felé.

-Már mindjárt ott vagyunk!

-Oké, akkor röviden!

-Najó! Nos...Bill, ő nagyon érzékeny, de ugyanakkor céltudatos is! Gyakran hiszi, hogy szerelmes...Hisz az igazi szerelemben! Az ő testvére Tom! Na ő már a szöges ellentéte! Tom nagyszájú és macsósabb! Ő leginkább az egyéjszakás kalandokat részesíti előnyben...ha érted! Van Georg! Ő nagyon hasonlít Tomra, csak pár fokkal szelídebb Tomnál! -nevetett- És akkor van még Gustav! Ő csendesebb, megfontoltabb! Szerintem vele jössz majd ki a legjobban. Egyébként mindannyian jó fejek, életvidámak! Szerintem jól kijöttök majd!

-Értem!

-Na itt is vagyunk! -lassított le, majd egy parkolóba megálltunk- A cuccaidat nyugodtan hagyd itt, majd a testőrök felhozzák!

-Okés! -kiszálltam és csak a gitáromat vettem magamhoz. Azt azért mégsem hagyhatom itt.