Odakint százágra sütött a nap, de nekem egyáltalán nem volt kedvem felkelni. Ma fogok elutazni a nagybátyámhoz, s ezzel lezárul életemnek ez a szakasza, amiben most vagyok.

A szüleim nemrég meghaltak balesetben. Igazából nem nagyon érintett meg a haláluk, hisz sosem voltak otthon. Hetente egyszer ha együtt vacsoráztunk. Szerettem őket, hisz a szüleim, de a magybátyámat, Davidet mindig is jobban, ezért nem bántam, hogy hozzá kerülök. Igaz, hogy már betöltöttem a 18-at és az érettségim is megvan már, de azért annyira nem vagyok még önálló, hogy eltartsam magam. Anyuék rám hagyták a vagyonukat, így dolgoznom nem kell.

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, lezuhanyoztam, megfésültem hosszú csokoládébarna hajamat, felöltöztem, feketével kihúztam sötétkék szememet, egy kis alapózó, szájfény és már készen is voltam. Éppen leértem, amikor David csöngetett.

-Szia! -nyitottam neki ajtót és két puszival üdvözöltem.

-Szia! De megnőttél! -forgatott körbe mosolyogva.

Ezek után még megreggeliztünk, majd a költöztetők átvitték a cuccaimat David villájába. Tetszett az a ház, bár látszott, hogy legénylakás és nem sokat van otthon, de tetszett ez a stílus. Kicsomagoltam és berendezkedtem az új szobámba, utána együtt megebédeltünk. Körbenéztem a házban. A földszinten volt egy hálószoba, konyha, két fürdő és négy vendégszoba, de vajon minek annyi vendégszoba? Az emeleten volt az én szobám, amibőlközvetlenül nyílt a fürdőm is, volt még egy mini nappali is és egy újabb vendégszoba.

-Szép ház! -mentem vissza a konyhába Davidhez.

-Köszi!

-De...minek ennyi vendégszoba? -értetlenkedtem- Sok buli van, vagy mi?

-Nem! -mosolyodott el- Tudod egy banda menedzsere vagyok és néha itt alszanak!

-Értem!

-Az alagsort láttad már?

-Nem! Van olyan is? -csillant fel a szemem.

-Persze! Láttam neked is van pár gitárod, gondolom tetszeni fog! -levezetett az alagsorba, ahol egy mini stúdió tárult elém. Volt ott dob, mikrofon, zongora és ami a legjobban tetszett, vagy 15 gitár volt ott. A legszebb darabok, amiket életemben láttam. Egyből fel is vettem egy koromfekete Gibson-t.

-Tetszik? -David.

-Eszméletlenül gyönyörű!

Nézelődtem még egy kicsit, de Davidnek megszólalt a telefonja, úgyhogy ő el is ment. Szuper, ugyanaz a nóta, mint otthon, állandóan csörög a telefonja, alig van itthon, pont mint anyáéknál.

Egy hét múlva már megszoktam, hogy David mindig rohan. Mindig csak a banda így, a banda úgy, és bár nem tudtam melyik bandáról van szó, már elegem volt belőlük. Egyik nap azzal köszöntött, hogy pár hónapra el kell mennie.

-Mi? Dehát miért? -akadtam ki- Várj, kitalálom! A banda?

-Maya...nekem ez a munkám! Figyelj, felveszek egy bejárónőt! Meglátod gyorsan eltelik majd!

-Nekem nem kell bejárónő! Nekem a nagybátyám kell! Azt hittem itt majd más lesz! Hogy nem csak egyszer találkozunk egy héten, mint anyuékkal! De látom tévedtem! Neked már ez a banda a családod! -mondtam és felrohantam a szobámba, gondosan becsapva magam után az ajtót.

Szörnyen csalódott voltam és úgy éreztem megint csak második lehetek. Dühös voltam Davidre.

-Maya! -kopogott pár perc múlva az ajtómon.

-Nem vagyok itt! -fogtam az egyik gitáromat és elkezdtem rajta játszani.

-Gyerekesen viselkedsz! -nyitott be, de amikor látta, hogy továbbra sem szándékozom hozzászólni folytatta- Mit tegyek, hogy hozzám szólj?

-Maradj velem!

-Dehát...

-Tudom! Ez a munkád...! Én meg fogjam be és érjem be azzal, ha egy hónapban láthatlak kétszer!

-Tudod mit? Oké, velem akarsz lenni? Jó! Akkor pakolj össze!

-Úgy érted, veledmegyek? -lepődtem meg.

-Igen!

-Komoly? -ugrottam a nyakába.

-Na csomagolj! Én pedig elintézek pár telefont!

-Oké! Várj!...Jöhetnek a kicsikéim is? -mutattam a gitárjaimra.

-Maya!

-Csak egy! - pislogtam, mire megenyhült.

-Jó! Egyébként neked nincs suli, vagy valami?

-Leérettségiztem!

-És hova mész tovább? -feltette a kérdést, amelytől a legjobban rettegtem. Általában a mának élek, gyűlölöm megtervezni a jövőt.

-nem tudom...ez olyan nehéz... -vallottam be.

-Kössünk alkut! Mire vége a turnénak és ennek az egésznek, kitalálod, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel, rendben?

-Oké! -egyeztem bele nagynehezen.