-Így ni! –simított végig arcomon Tom, én pedig csak a szemébe tudtam nézni- Igyekeztem, hogy minden klassz legyen, minden egyes részlet.

-Ezt meg hogy… -kezdtem, de ekkor megfogta a kezem és maga után húzott. Akkor láttam meg azt, amit eddig a fahát, ami a büfét képezhette strand napokon, kitakart. AZ álmomat…

-Na?

-Jézusom… jól… jól éreztem? –néztem a levegőben keringőző rózsaszirmokat, majd tekintetem a homokba leszúrt fáklyákra tévedt.

-Tetszik?

Nem tudtam megszólalni, csak hevesen bólogattam, hogy nagyon tetszik. Alig bírtam visszatartani a könnyeimet.

-Ne sírj kicsim… -csókolt homlokon.

-Ál-álmodom?

-Nem! –mosolyodott el.

-Kiterveltétek…? A sziget, a ruha, a virág, a rózsák, a fáklyák, a naplemente, a part, a…

Minden megvan… mezítláb vagy, a rákokat is elűztem!

-Te is mezítláb vagy! –mosolyogtam meg a látványt.

-Barackszínű koszorúslány ruha! –mutatott a vendégekre, ahol pár régi ismerőst is megpillantottam.

-Igen!

-Kész vagy?

-Mondd ki! –néztem fel a szemébe.

-Szeretlek! –csókolt meg.

-Szeretlek! –bújtam a nyakához.

-Na, ezt tartogassátok későbbre, mindjárt elmegy a naplemente! –szólt közbe Bill, így elszakadtunk egymástól.

-Gyere! –húzott maga után az „oltár” felé Tom és ekkor megszólalt a lágy hegedűszó is. Mindenre emlékezett. Hátra néztem Billre és egy köszönömöt tátogtam neki, ő pedig csak vigyorogva bólintott.

-Tisztelt egybe gyűltek, kedves pár! –kezdte el a pap, amikor megálltunk előtte. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy Anne-t és Tomot egyesítsük a házasság szent kötelékében… -mondta, én pedig csal néztem Tom barna szemeibe. Nem gyűlöl, el sem tudom hinni. Szeret! És most házasodunk össze, pont úgy, ahogy évekkel ezelőtt terveztük.

-Fogadom! –válaszoltam én is arra a bizonyos kérdésre.

-Remélem még jó lesz rád! –húzta az ujjamra Tom azt a gyűrűt, amivel eljegyzett, és amit korábban visszavett. Visszakaptam az én kincsemet… mindkettőt.

-Lökött! –csókoltam meg végre- Szeretlek!

-Khm… megcsókolhatja a menyasszonyt! –hallottuk a papot.

-Bocsánat! –állt le Tom- Elragadott a hév! –húzott magához és mégegyszer megcsókolt, de már gyengédebben.

Mindenki tapsolt nekünk és én voltam a legboldogabb az egész világon.

Epres- vaníliás tortánk volt, amivel megetettük egymást, utána irány a táncparkett.

-Tudsz lassúzni? –lepődtem meg és átöleltem a nyakánál.

-Mit meg nem teszek érted, látod? –csókolt meg.

-Azt hittem ki sem állhatsz… -bújtam a mellkasához.

-Ne haragudj, hogy nem jelentkeztem, csak meg kellett szerveznem egy esküvőt… -mosolygott rám.

-Hová megyünk nászútra?

-Szerinted?

-Ciprus 2 hét?

-Nem egészen, úgy gondoltam, hogy legyen egy hónap! Ha nem bánod persze!

-Egy hónap? –esett le az állam.

-Ühüm! Elmegyünk így és visszajövünk nagyobb pocakkal! –tette kezét a hasamra.

-Tudtad?

-Egyszer sem védekeztünk kicsim és mondtad, hogy nem szedsz gyógyszert sem…

-Akkor ezért mosolyogtál úgy rám! Tudtad, hogy terhes leszek!

-Bizony! –húzta ki magát büszkén.

-Te kis alattomos! –csókoltam meg és közelebb bújtam hozzá-

-Szeretlek… -nézett a szemembe-… Anne Kaulitz Trümper…

>VÉGE<