-Nem akarom, hogy hozzá menjen!

-Tudom…

-Miért nem jött velem?

-Mit vársz tőle, hogy egész életében titkolnia kelljen előtted azt a dolgot?

-Nem! Azt várom, hogy őszinte legyen és elmondja!

-Sosem fogja…

-Tudom… -látta be Tom- Elszúrtam… de egyre idegesebb vagyok, nemsoká örökre elvesztem őt!

-Nem fogod…

-Elmegyek hozzá és megbeszéljük… kitalálunk valamit!

-Sok sikert!

-Kösz… -tette le a telefont Tom, felöltözött és útnak indult.

Amikor hazaértem és körbe néztem, már tudtam mit kell tennem. Szanaszét hevertek Andreas cuccai a nappaliban, a fürdőben, a konyhában, a hálószobában és rájöttem… ez már nem az én házam…

Elmegyek innen. Tudom, hogy Andreas milyen, tisztában vagyok vele, hogy amikor meglátja ezt a házat üresen, rohan majd Tomhoz elmondani a titkomat… de az sem érdekel már, ha meggyűlöl… megérdemlem.

Összeszedtem hát a cuccaimat, előkerítettem az útlevelemet és minden iratomat. Épp indultam volna, amikor beállított Andreas.

-Szia, megjöttem! –jötte be hozzám a hálóba- Látom rendet raktál… hát ez meg? –látta meg a bőröndöket.

-Elmegyek!

-Mikor jössz vissza?

-Soha! Nem megyek hozzád Andreas! Ennyi volt!

-Ugye tudod, hogy akkor Tom megtudja a…

-Igen! És mondd csak el neki! Már rég meg kellett volna tennem! Ég veled Andreas! –mentem ki mellette.

Még vetettem egy utolsó pillantást a házra, aztán elmentem… volna. Amikor kinyitottam az ajtót, ott állt Tom, kopogáshoz készülődve. Rá nem számítottam, leblokkoltam.

-Szia… -nézett a szemembe mélyen.

-Szia… -nyögtem ki.

-Hova készülsz?

-…El innen!

-Bántott, vagy mi?

-Nem… én csak… eddig bírtam… elmegyek, és nem jövök vissza ide többé!

-De hát hova…

-Nem tudom még!

-Veled megyek!

-Azt nem hinném! –csatlakozott Andreas hozzánk.

-Te rohadék… -indult el felé Tom, de közéjük álltam gyorsan.

-Ne, ez az én döntésem volt! Nem bírom már tovább!

-Emiatt a szemét miatt van minden!

-Nem! Én nem mondtam el, magamnak csináltam a bajt… gyáva voltam… nem jöhetsz velem!

-Nézd a jó oldalát, végre megtudod a titkot! –Andreas.

-Te kis…

-Andreas, kérlek ne most!

-Miért, nem is vagy kíváncsi a reakciójára? Az arcára? Mert én igen! Nagyon! 5 éve várom már ezt!

-Csak hogy tudd, minden nap velem volt! Minden nap szeretkeztünk Andreas! Szeret engem és én is őt, ez nem fog megváltozni, még ha el is mondod a titkot! Ma is volt nálam!

-Azt hiszed, nem tudom?

-Mi? –néztem rá döbbenten.

-Igen! És épp ezért fogom most elmondani a titkot! Azt akarom, hogy lásd az arcát és fájjon!

-Ez nem fog megtörténni, sosem gyűlölöm meg! –Tom.

-Igen? És mit szólsz, ha azt mondom, hogy Anne terhes volt tőled… de elvetett a babát!