-Rendben… -sóhajtott egy kis idő után beletörődve- Menjünk…

Visszamentünk a kocsihoz, én hátraültem, Bill az anyósülésre, Tom pedig a volánhoz.

-Jól vagy? –nézett hátra rám Bill.

-Persze… csak elfáradtam…

-Aludj, amíg haza viszlek! –Tom.

Eldőltem az ülésen és lehunytam a szemem. Nem kellett sok, hogy megszűnjenek a háttér zajai.

-Köszönöm, hogy eljöttél te is! –hálálkodott Tom Billnek, amikor hazaért.

-Nincs mit! Vele mi lesz? –nézett a hátsó ülésre.

-Haza hoztam! –vett fel a karjaiba Tom.

-Jó éjt! –köszönt el Bill.

-Neked is, szia!

Bill elhajtott, Tom pedig bevitt a hálószobába.

-Hol vagyok…? –ébredeztem.

-Itthon, nálam… -éreztem magam mellett Tom forró testét.

-De én nem…

-Aludj kicsim… -ölelt magához.

-Szeretlek… -aludtam vissza azonnal.

Reggel Tom még aludt mellettem, amikor felébredtem, Kimentem a konyhába és ittam egy pohár jéghideg vizet.

-Nyugi… ez csak a stressz… semmi több… -ültem le a pultoz és mélyeket lélegeztem. Megittam, utánatöltöttem még egy kicsit és leheveredtem a nappaliban. Nem akartam Tomot nyaggatni a bajaimmal.

Megláttam az egyik fotóalbumot a polcon, levettem és kinyitottam… bárcsak ne tettem volna.

-Szia… -csoszogott ki Tom álmosan alsógatyában.

-Szia, jó reggelt…

-Mi ez? … Ó! –mosolyodott el- Engedj ide… -húzott fel onnan, leült, az ölébe húzott és elvette az albumot.

-Nem akarom látni… -szorult össze a szívem.

-De igen, akarjuk… -csókolt meg, majd lapozott.

-Nem is tudtam, hogy nálad van…

-Nézd, itt anyuéknál voltunk a kertben a 17. születésnapomon!

-Akkor olyan fura volt…

-Anyu?

-Igen, végig olyan furán viselkedett velem!

-Akkor mondtam el neki, hogy beléd vagyok zúgva, biztos meglepődött… Ez meg itt a te szülinapod! –mutatott a másik képre.

-Igen… de nekem még csak a 15.!

-Nemsoká itt a 25.… mit szeretnél szülinapodra? Mit kérsz?

-Szabadságot…

Az egész albumot megnéztük, minden képet kielemezgetve, jókat nevetve. Annyi szép pillanatot tudhatunk magunknak gyerekkorunk óta, és most meg ez van…

Bárcsak ott járnánk, hogy megtudom, terhes vagyok! Mindent másképp tennék…

Pár nap elteltével már egészen hozzászoktam, hogy titokban találkozgatok Tommal, Délutánonként vele voltam, aztán mire Andreas hazaért, addigra én is.

Csak a bűntudatom nem hagyott nyugodni… titkom van Tom előtt és az esküvő is egyre közelebb van…

-Szia! –köszöntött nőgyógyászom, Peni mosolyogva.

-Szia! –fújtam ki a levegőt idegesen.

-Jól érzed magad? Sápadt vagy…

-Persze… csak a stressz ,mostanában eléggé bezavar.

Elvégeztük a szokásos vizsgálatokat, aztán valamit furcsának talált, így elvégzett egy másik tesztet is…

-Valami baj van? –kérdeztem a vizsgálatok végén. Nem szokott eddig tartani…

-Baj? Az… nincs! –mosolyodott el halványan.

-Akkor?

-Hadd gratuláljak elsőként…

-Miért?... –értetlenkedtem, aztán ledöbbentem- Mi? Az… az ki van zárva, nem lehet, hogy én…

-De igen! Terhes vagy…