-Mi a titkod Anne?

-Kérlek, ne faggass… túlságosan fájdalmas!

-Tomnak sem fogod elmondani? Soha?

-Nem tudom… így is-úgyis zsákutca! Ha nem mondom el, akkor sem lehetünk együtt, ha elmondom, meggyűlöl! Már… párszor majdnem elmondtam neki… de mindig megzavartak minket! És ha ez jel?

-Nem az! El kell mondanod neki…

-Azt nem élném túl Bill…

-Na, mit akarsz? –ült le Tommal szemben Andreas egy kis kávézóban.

-Meg kell tudnom, mit titkol! És te el fogod mondani!

-Már miért tenném?

-Mert szeretem őt és ez a titok áll közénk! El kell mondanod!

-Arra nem gondolsz, hogy mi van, ha nem csak te szereted?

-…Te… -nézett rá kétkedve Tom- Te nem szereted őt!

-Jól van, átláttál rajtam! Tényleg nem!

-Andreas a barátom voltál! Basszus kisrác korom óta tudtad, hogy bele vagyok zúgva!

-Igen… tudtam…

-Mennyit kérsz a titokért?

-Pénzt adnál nekem? –mosolyodott el Andreas gúnyosan- Nem kell a pénzed! Ti sztárok azt hiszitek minden megvásárolható…

-Akkor mit akarsz?

-Azt, hogy szállj le rólunk! Anne sosem fogja elmondani neked! És Tom, szerintem örülj neki, hogy nem tudod! Elvégre… te sem akarnád meggyűlölni a nőt, akit szeretsz! –állt fel Andreas vigyorogva- Vagy igen? Na csá!

-Te szemét! –esett neki Tom- Hogy bízhattam benned valaha is? Mondd el te szemétláda! –püfölte Andreast.

Két férfi szedte szét őket, akik pár asztallal arrébb ültek.

-Ég veled Tom! Ugye megérted, hogy nem hívunk meg az esküvőnkre! –vigyorgott még vissza rá Andreas, majd elment.

-Nyugodj le haver! –tanácsolta az egyik férfi Tomnak.

-Hogy tehetném… nála van a nő, akit szeretek… -Tom összetörten.

-Bill! Mi van, ha már tudja? –pattantam fel az egyik székről a konyhában.

-Nem tudja! És ha tudná, sem gyűlölne meg! Most pedig ülj nyugton egy kicsit! –tért vissza hozzám egy kis jéggel- Tartsd oda!

-Köszi! –vettem el tőle és az arcomhoz tartottam.

-Jaj hogy ez milyen aranyos! –jött be Andreas.

-Mi volt? –támadtam le egyből.

-Remélhetőleg felfogta, hogy hagyjon minket!

-Elmondtad neki?

-Nem! Majd te! Mostmár csak téged kéne lekoptatni! –fordult Bill felé.

-Az nem fog menni! És csak hogy tudd! Ha mégegyszer meg mered ütni, feljelentelek! –kelt a védelmemre Bill.

-Jaj, de unom már!

-Bill a barátom, mit vártál? Őt nem üldözheted el!

-Ő is fejvesztve menekül majd, ha megtudja a kis titkodat! –hagyott magunkra.

-Ezt hogy érti?

-Sehogy…

-Közöm van hozzá?

-Részben! De én Tomtól félek!

-Akkor nekem mondd el!

-Nem! Nem veszhettek össze miattam! Márpedig ha Tom megtudja, hogy tudod…

-…Kiszedi belőlem és végre vége!

-Igen, vége… mindennek!

-Akkor mi a terv? Mindig bujkálni Tommal? Andreassal élni, de Tommal lenni? Meddig tudjátok ezt még csinálni? Szerinted Tomnak nem lesz elege?

-Ha mindenképp el kell veszítenem… legalább úgy, hogy ne gyűlöljön meg!

-És mit gondolsz, mi lesz, ha titkolózol előtte?

-Akár honnan nézzük, elvesztem őt…