Zsibbadt az arcom, csengett a fülem, könnybe lábadt a szemem, de nem érdekelt, felálltam és szembe néztem vele.

-Na ide figyelj Andreas, mert csak nem mondom el többet! Ez volt az utolsó, hogy volt pofád kezet emelni rám, megértetted? Mert nem érdekel, hogy mindent elmondasz Tomnak, az lesz a legkevesebb gondod! Mert le leszel foglalva a rendőrökkel, mert esküszöm feljelentelek! Remélem tiszta volt!

Bementem a hálószobámba és magamra zártam az ajtót. Az onnan nyíló fürdőszobába mentem és megvizsgáltam magam a tükörben. Eléggé feldagadt az arcom és fájt is rendesen. Gyűlölöm Andreast…

Bevizeztem egy törölközőt, visszamentem a szobába, befeküdtem az ágyba és az arcomra tettem a törölközőt. Igazából jeget kellett volna, de ahhoz ki kellett volna menni a konyhába és nekem semmi kedvem nem volt összefutni Andreassal. Jobb híján a törölköző is megtette. Lehunytam a szemem és Tomra gondoltam. Furcsán viselkedett ma. A kérdezősködés mostanában a szokásává vált. Először az, hogy terhes vagyok-e, aztán meg az, hogy szedek-e fogamzásgátlót… voltam már terhes, tudnám, ha most az lennék… mondjuk múltkor nem igazán voltak tünetek, csak pár rosszul lét. Nem, a mostani biztos, hogy a stressz miatt van. Egy hét múlva megyek a nőgyógyászhoz, biztos felír valami vitamint és annyi.

-Neee, nyugalmat akarok végre! –nyöszörögtem csörgő telefonomat hallva- Igen? –vettem fel és egyúttal ki is hangosítottam, hogy nyugodtan fekhessek tovább, arcomon a töröközővel.

-Szia! –köszönt Bill.

-Szia, mi a helyzet?

-Hát… mondd meg te inkább!

-Mi történt?

-Andreas nincs otthon, ugye?

-Őőő… hallottam valami ajtócsapást, de…

-Tommal találkozik!

-Mi? –ültem fel.

-Tom nálam volt, amikor felhívta!

-Hol találkoznak?

-Azt nem tudom, Tom csak rábólintott és már rohant is!

-Basszus… -rémültem meg.

-Gondolod, hogy Tom kiszedi belőle a titkot?

-Igen, pontosan erre gondolok! –pattantam fel az ágyról, de megszédültem és visszaestem rá.

-Jól vagy?

-Nem… nem igazán…

-5 perc és ott vagyok!

-Nem, nem kell, mindjárt jobban leszek, csak… csak…

-Anne! Itt vagy? –kiabált a telefonba Bill, de már nem hallottam. Már egy sötét helyen jártam…

-Gyerünk, térj magadhoz! –érezte arcomon valami hideget- Ez az Anne!

-Bill?- kérdeztem szinte alig hallhatóan.

-Hogy érzed magad?

-Mint akit fejbe vágtak… Hogy jutottál be?

-Nyitva volt az ajtó!

-Úgy értem ide…

-Ó, hát… bocsi, majd rendbe hozatom!

-Ó… -szörnyülködtem betört ajtómon.

-Jöttem, ahogy tudtam! –rántott vállat.

-Köszönöm! –öleltem át.

-Mi történt veled?

-Mostanában rosszul vagyok a sok stressztől, és amikor meghallottam, hogy Tom találkozik… Úristen, Tom… találkozni fognak!

-Hé, nyugodj le! Ennek nem lesz jó vége!

-Annak nem lesz az, ha beszélnek… legalábbis számomra!

-Jó lest, Tom megtudja és végre nincs, mi közétek állna!

-De igen! Tom! Így már nem fogok kelleni neki…