-Lassan indulok! –mondtam, vizes hajamat törölgetve közben.

-Jól mondod, lassan! –csókolt a nyakamba Tom- Ha ilyen vagy, nem tudok ellenállni neked!

-Milyen, vizes? –fordultam felé.

-Ilyen nagyon-nagyon nekem való!

-Mindig értettél hozzá, hogy hozz zavarba… -csókoltam meg.

-Azt hittem te már nem lehetsz zavarban… azok után, amiket…

-Tom!

-… műveltünk. –mosolyodott el. Élvezi, hogy zavarba hoz.

-Őrültek voltunk… -mosolyogtam én is pár régi emléken.

-És szerelmesek… -ölelt magához.

-Tom… én… 5 éve…

Megszólalt a telefonom, és sejtettem ki lesz az. Ez egy jel lenne, hogy ne mondjam el neki? Mi van, ha tényleg nem utálna meg? És ha igen?...

-Bocs, ezt felveszem! –mentem vissza a hálóba.

-De mit akartál mondani? –jött utánam.

-Öhm… nem fontos… -vettem fel- Igen?... Billnél vagyok… Mindjárt indulok… -sóhajtottam- …tessék? Barackszín? Nem, nem tetszik… Azt mondtam n… Haló? Andreas?

-Letette? –ölelt át Tom.

-Le…

-Lehet, hogy ezt a kérdést még megbánom, de… mi van a barackszínnel?

-Öhm…

-Szóval az esküvői ruhád…

-Igen…

-Nyugodtan tervezgesse csak, úgysem lesz semmi!

-Tom… -lábadt könnybe a szemem.

-Mi az?

-Én ezt már nem bírom… -sírtam el magam.

-Na nem, akárhányszor ez a szemét hív, te könnyekben törsz ki! Ennek véget vetek! Hidd el kicsim, együtt leszünk!

-Miért? Tudsz olyan megoldást, ami véget vet ennek úgy, hogy nem tudod meg mit tettem? Nem hiszem!

-Ne add fel! Kitalálok valamit!

-Majd én! Ez az én saram, nekem kell megoldanom, úgyhogy…

-Csak hogy itt nincs én, sem te, it MI van! Együtt megoldjuk, mint minden mást!

-A többi emellett eltörpül, nem gondolod?

-Szeretlek! –simított végig arcomon.

-Megyek… -mentem vissza a fürdőszobába a holmimért. Felöltöztem és visszamentem Tomhoz, aki az ágyán ült, lehorgasztott fejjel.

-Mi történt?

-Miért voltál rosszul este?... Igen, hallottam! –tette hozzá döbbent arckifejezésemet látva.

-Nem vagyok terhes, ha megint erre akarsz…

-Akkor miért?

-Nem tudom Tom! A mostanában ért elég sok stressz lehet az oka! Egy hét múlva megyek nőgyógyászhoz! Ő is ezt fogja mondani.

-Szedsz fogamzásgátlót?

-Nem, mivel én és Andreas úgysem…

-Értem… -mosolyodott el halványan.

-Mi az?

-Semmi! –állt fel és átölelt- Szeretlek…

-Én is…

Pár perc ölelkezés és forró csók után utamra engedett és nekem olyan furcsa érzésem volt… miért mosolygott úgy? És miért kérdezte, hogy szedek-e gyógyszert? Ő úgyis mindig védekezik…

Eddig a gondolatig jutottam, mivel Andreas megint hívott, hogy merre vagyok. Siettem haza, hogy lehetőleg minél kisebb balhé legyen, mert azokból már elég.

-Megjöttem! Csak Bill mindenképp marasztalt reggelire és…

-Vele voltál! –vágott pofon, ahogy meglátott, így ismét a földön kötöttem ki.