-Sajnálom! –bújt hozzám lefekvés után Tom.

-Mit sajnálsz?

-Hogy nem vallottam be neked hamarabb, hogy mit érzek irántad!

-Én is féltem! –mosolyodtam el.

-Mitől? Hogy nem lennénk jó páros?

-Túl szép lett volna ahhoz, hogy igaz legyen! –fordultam felé.

-Szeretsz engem Anne?

-Igen!

-Mondd ki…

-Szeretlek Tom Kaulitz! –bújtam hozzá közelebb.

-Tom Kaulitz Trümper! –kérte ki magának.

-Nem mondod! –kerekedtek ki a szemeim.

-De, de! Anyu hozzá ment Gordonhoz!

-Ezt nem tudtam! Pedig figyeltem mi van veletek, de erről az egyről nem tudtam! Felvetted a nevét?

-Igen, elvégre kissrác korom óta ő nevelt!

-Álmos vagyok… -nyöszörögtem. A szeme le akart ragadni, pedig Tommal akartam még maradni. Talán mégis kellett volna az a kávé.

-Aludj! –simogatta meg az arcom.

-Nem akarok! Veled akarok lenni!

-Velem vagy! –csókolt meg.

-Szeretsz Tom?

-Igen!

-Mondd ki…

-Szeretlek… Anne Kaulitz Trümper…

Mire ezt végigmondta, már az álmok birodalmában jártam. Olyan nyugodtan aludtam Tom mellett, mintha a való életben semmi baj sem lenne, semmi se állna közénk… pedig ez a kegyetlen valóság. Aztán hajnalban felriadtam arra, hogy nagyon fáj a fejem és melegem van.

Kibújtam Tom karjai közül és elfoglaltam a fürdőszobát. Összefogtam a hajam és a WC fölé hajoltam. Pár perc múlva megkönnyebbülve, ámbár még mindig rosszul tértem vissza Tomhoz. Az arcomat előtte megmostam, így egy kicsit jobb volt.

Néhány mély levegő után ismét álomba merültem. Mosolyogva ébredtem, ahogy éreztem Tom finom csókjait a nyakamon.

-Jó reggelt! –nyújtózkodtam.

-Fordulj meg, ezzel az oldallal végeztem! –csókolt mégegyszer a nyakamba, átpördített és a másik oldalt kezdte kóstolgatni.

-Ha egyszer tényleg megint együtt leszünk… -öleltem át a nyakánál- Ígéred, hogy mindig így ébresztesz majd?

-Ígérem! –nézett a szemembe, majd megcsókolt.

Lábaimmal átöleltem a csípőjét és magamhoz húztam.

-Nem vagy rosszul?

„De igen! De kit érdekel, ha veled szeretkezhetek?” –gondoltam magamban.

-Nem! És te?

-Nem!

-Akkor esetleg volnál szíves megcsókolni és ágyba bújni velem?

-Muszáj lesz, ha már ilyen szépen kéred! –vigyorodott el. Megcsókolt és közben villámgyorsan levetkőztetett.

-Szeretlek! –öleltem magamhoz.

-Esküszöm, kiszabadítalak onnan valahogy.

-Csak a tiéd akarok lenni!

-Az enyém vagy.

-Tom… én tényleg sosem csaltalak meg! Senkivel, sehol, semmikor!

-Én sem téged! Bárhol is voltam, bárkikkel csak te jártál a fejemben! Hogy megtaláljalak kicsim!

-Még nem tudom hogy, de a tiéd leszek!

-Szeretlek kicsim!