-Mi… hogy… �n… t-terhes? –alig jutottam sz�hoz d�bbenetemben. Honnan veszi ezt? �n terhes? K�ptelens�g!!! Vagy…

-Igen! Az vagy? Gyereket v�rsz t�lem?

-T�led???

-Igen! Csak velem volt�l, nem?

-� –d-de, de…

-Sz�val?

-Nem… nem tudok r�la! Nem!

-Biztos?

-Tom, arr�l szerintem tudn�k!

-Ok�, �rtem! –s�hajtott.

-Te most megk�nnyebb�lt�l, vagy csal�dt�l? –k�rdeztem halkan.

-Gyere! –�lelt mag�hoz- Tudod mennyire akartam t�led egy kicsit… -sim�tott v�gig gerincemen.

-Igen! –f�rtam arcomat a mellkas�hoz. Szinte fojtogatott a b�ntudat �s s�s k�nnyek cs�pt�k a szemem.

-Mi a baj? –emelte fel az �llam- R�d hoztam a fr�szt? Ne haragudj…

-Nem az, csak… �n… 5 �ve…

-Megj�ttem! –csapta be a bej�rati ajt�t maga ut�n Andreas, mire el akartam ugrani Tomt�l, de � csak m�g jobban szor�tott… v�deni akart. Andreas persze r�gt�n megl�tott minket �s ekkor nem v�rt reakci� k�vetkezett, beh�zott egyet Tomnak. Sosem hittem volna, hogy k�pes ilyet tenni a legjobb bar�tj�val… legal�bbis 5 �vvel ezel�ttig nem is. De most szinte v�rtam. Ez�rt akartam, elmenni Tomt�l, nehogy baja essen.

-Tom! –guggoltam le f�ld�n fekv� szerelmemhez.

Andreas elr�ntott onnan a karomn�l fogva, hogy �jra neki eshessen. Tom m�g mindig sz�d�lt az el�bbi �t�st�l, ez�rt el�g gyeng�n v�dekezett, �gyhogy Andreas h�t�t kezdtem el �t�getni. P�f�ltem, ahogy csak er�mb�l tellett.

-Takarodj! –v�gott pofon, minek k�vetkezt�ben a f�ldre estem. Erre Tom hirtelen fel�llt �s verekedtek… M�r v�rzett Tom sz�ja �s szem�ld�ke, amikor er�t vettem magamon, felt�p�szkodtam �s k�z�j�k �lltam.

-El�g, hagyj�tok abba!

-� kezdte, r�ad�sul t�ged is meg�t�tt, nem is el�sz�r!

-Miket besz�l? –n�zett r�m Andreas. Ha n�z�ssel �lni lehetne, holtan esn�k �ssze �s nem most el�sz�r…

-Igen! Tudok r�la! –�lelt mag�hoz Tom- Gyere, nem engedem, hogy m�gegyszer hozz�d �rjen ez a vad�llat!

-Tom! –sz�lt ut�na Andreas, �s amikor Tom visszafordult, m�r lend�lt is a keze. Aljas! Tom �sszeesett �s elvesztette az eszm�let�t. Felsikoltottam �s let�rdeltem mell�.

-Te szem�t! –kiab�ltam Andreasra, majd el�vettem a mobilt, hogy ment�t h�vjak- Tarts ki! –n�ztem a k�bult Tomra.

-Mag�nak kereste a bajt, azzal, hogy idej�tt!

-Te kerested azzal, hogy elhozt�l! –sziszegtem fel� a fogaim k�zt. Fel tudtam volna robbanni. 10 perc m�lva ide�rt a ment� �s m�r vitt�k is be Tomot. Vele mentem, b�r Andreas n�z�s�b�l kivettem, hogy ezt sem fogom meg�szni, ahogy azt sem, hogy Tom honnan tudott a pofon(ok)r�l.

Annyi gondom lesz m�g vele, hogy bele sem merek gondolni mi lesz, ha haza �rtem. De most semmi sem �rdekelt, csak az, hogy Tomnak semmi baja se legyen.

P�r vizsg�lat ut�n megtudtam, hogy enyhe agyr�zk�d�st kapott, ami nem komoly, viszont p�r z�z�d�s mellett m�g egy bels� v�rz�se is volt. Agg�dtam, nagyon agg�dtam… Most a gyeng�lked�ben fek�dt, ami j� jel, mert akkor t�nyleg nincs nagy gond. Egy g�p figyelte hogyan dobog a sz�ve.

-Bemehetek hozz�? –k�rdeztem az �pp t�voz� n�v�rt.

-Igen, de nem sok�ig!

-K�sz�n�m! –mentem is be Tomhoz, mire a g�p gyorsabban kezdett pittyegni- Ne izgasd fel magad! –l�ptem az �gya mell�.

-Lehetetlent k�rsz, itt vagy! –fogta meg a kezem.