Mikor hazaértem a ház üresen állt, nekem meg kedvem lett volna mindent összepakolni és itt hagyni, de még a várost is. De persze ezt nem tehettem… Helyette inkább főztem egy kis teát és bevackoltam magam vele a tv elé. Furcsa, nem szeretem a teát, most mégis azt kívántam. Tomra gondoltam, vajon mérges volt rám reggel, amikor nem talált maga mellett? Létezik, hogy máris hiányzik? Könnyebb volt, amíg nem volt itt, nem volt csábítás, hogy rohanjak és elmondjam neki mit tettem.

Bárcsak tudná, és tényleg megbocsátana. Együtt lehetnénk örökre. De sajnos ez csak hiú ábránd és az is marad. Tom, Tom, Tom, folyton ő jár az eszemben, csak úgy, mint az elmúlt 5 évben is, egyfolytában csak Tom! Hogy mi van vele, mit csinál, hol van, mit érez… Most csak még jobban szeretem, mint eddig.

„Remélem ezt nem végső búcsúnak szántad, mivel mondtam, hogy az enyém leszel! ;)” –olvastam a Tomtól kapott sms-t. Értette… de nem akarja elfogadni.

„Ja igen, és én is szeretlek cicám!” –jött egy kis kiegészítés is, ami megmosolyogtatott. Neki aztán bármit mondhat az ember…

Nem írtam vissza neki, felesleges lett volna. Úgyis azt hisz, amit akar. Cicám… akkor hívott így, amikor jobb kedvre akart deríteni. Hogy lehet, hogy még szóba áll velem?

Hihetetlenül unatkoztam egész nap, nem volt mit csinálnom. Rendszerint ilyenkor gőzerővel dolgoztam, de most… most munkám sincs és nem tudtam mit kezdeni magammal.

5 körül csengettek, úgyhogy kinyitottam.

-Szia! –jött be Tom, ahogy kinyílt az ajtó, mintha attól félt volna, hogy rácsapom. Nos… ezt kellett volna tennem, mégsem tudtam.

-Szia! Hát te? –lepődtem meg, nem számítottam rá.

-Nem bírtam ki!

-Mit?

-Ezt! –csókolt meg, mire a gyomrom bukfencezett egyet.

-Tom, nem jöhetsz ide csak úgy… -próbáltam ellenkezni, de elég vérszegényre sikeredett.

-Nem csak ezért jöttem! Mi ez, tea? –szagol a levegőbe.

-Teázni jöttél? –mosolyodtam el.

-Nem! Miért iszol teát?

-Miért ne? –értetlenkedtem.

-Mert nem szereted…

-Most megkívántam! –ráncoltam a homlokomat, nem értettem mire akar kilyukadni ezzel.

-Kívánós vagy?

-Tessék?

-Minden rendben? –simogatta meg a hasam.

-Miért mi lenne?

-Jól érzed magad?

-Tökéletesen, de ezt inkább én kérdezném! Mi ütött beléd, mi ez a faggatózás?

-Én csak… khm… kérhetnék egy kávét?

-Persze! –néztem rá furán és bementem a konyhába.

-Mit csináltál itthon?

-Semmit, tv-ztem, teáztam! –rántottam vállat- Tessék! –raktam le elé a kávéját.

-Kérsz egy kortyot? Te nem iszol?

-Nem!

-Miért nem?

-Mert most nem kívánom!

-Na ez az!

-Mi ez az? Mi van veled? Nem mindegy?

-Nem, mert te sosem mondasz nemet a kávéra!

-És? Most igen! Olyan nagy tragédia ez?

-Igen!

-Na halljam, mi van!

-Semmi! –vágta rá.

-Tom! Itt faggatózol mindenféle hülyeségről! Miért iszok teát és nem kávét! Mi van ezzel, miért olyan fontos? Bökd ki mit akarsz ezzel!

-Terhes vagy?