-Tom! –pattantam fel a székből- Sz-Szia!

-Szia! –jött oda hozzám és megsimogatta az arcom- Esküszöm, eltöröm a kezét, ha mégegyszer hozzád ér!

-Nem érdekes…

-Máskor is megütött már?

-Nem! Soha!

-Csak tudjam meg, hogy mégegyszer megpróbálja…

-Mennem kell… késő van!

-Azt mondtad itt alszol! –szólt közbe Bill.

-Miattam nem menj el! –Tom.

-Nézd…

-Hiányoztál! –ölelt magához, én pedig végképp elgyengültem.

-Tiétek lehet a vendégszoba, jó éjt! –hagyott magunkra Bill, csal rémülten néztem utána.

„Ne hagyj itt vele!” –kiabáltam utána magamban.

-Gyere! –fogta meg a kezem Tom és a vendégszobába vezetett.

-Nem alhatok veled! –estem kétségbe.

-Miért nem?

-Ha Andreas megtudja…

-Te elmondod neki? Mert én nem! –mosolygott rám ellenállhatatlanul.

-Nem… -láttam be.

-Majd azt mondod neki, hogy Bill nél aludtál, ez igaz is! –vette le a pólóját és a nadrágját, majd hozzám lépett.

-M-mi az? –néztem rá zavartan.

-Vetkőzz!

-Nem! –kaptam magam elé a kezemet.

-Hát jó!... Akkor majd én! –húzta fel a pólómat.

Hagytam, hogy levetkőztessen, utána bemásztam az ágyba és betakaróztam.

-Fázok! –húzódtam össze.

-Tessék! –adta oda a pólóját és ő is bemászott,

Felvettem, majd az ágy széléhez húzódtam.

-Jó éjt! –hunytam le a szemem.

-Neked is! –ölelt át hátulról és teljesen hozzám simult. Így próbáljak én aludni…

-Tom…

-Hm?

-Mit hallottál?

-Mindent…

-Ó… értem… Jó éjt!

-Anne?

-Hm?

-Szeretlek! –csókolt a nyakamba.

Sokáig nem aludtam, csak hallgattam Tom szuszogását, és amikor már úgy gondoltam alszik, megfordultam és néztem. Már megint őrültséget csinálok, nem szabadna a szívem után mennem. De mit tegyek, ha egyszer nem tudok nemet mondani neki…

Reggel hamarabb keltem fel és csak egy üzenetet hagytam neki a párnámon, aminek a felét még így is ő foglalta el. Megreggeliztem Bill és megköszöntem neki mindent. Egy puszival és egy öleléssel búcsúztunk, utána hazamentem.

Amikor Tom felébredt, először két sort látott meg egy papíron, amit én írtam neki. Feltámaszkodott és elolvasta:

„Annyira szeretlek, sosem felejtelek el és nem is akarlak!

És veled: Anne.”

-Öcsi! –ment ki fáradtan Billhez a konyhába- Elment?

-Igen!

-Mikor?

-Nem rég! Megreggeliztünk és haza ment.

-Valahogy visszaszerzem.

-2 heted van rá, mielőtt elköveti élete legnagyobb hibáját! Derítsd ki mit titkol. Ha kell, kérdezd meg Andreast.

-Ő csak akkor mondja el, ha Anne is benne van! Felhívott tegnap, aztán odaadta Anne-nak, hogy majd p elmondja. Anne meg kinyomta.

-Értem…

-Mi lehet olyan, szörnyű, hogy nem meri elmondani?

-Nem tudom, de tegnap fura volt. Cappuchino helyett teát kért… pedig nem is szereti…