-Szóval innen fúj a szél! Féltékeny vagy?

-Mindig én voltam a legjobb barátja!

-És? Az nem zárja ki azt, hogy több legyen neki!

-Egyfolytában rólad áradozott! Te voltál a támasza! Mindig beléd volt esve! Mindig hozzám rohant, mikor épp bepasiztál, én meg elvittem csajozni! Szerinted miért lett akkora csajozós? Miattad!

-Ez nem igaz!

-De igen! Mert te vak voltál!

-Nem…

-Nekem köszönheti az imidzsét! Hogy az volt, aki! Erre haraptak a riporterek, imádták a botrányt! És ez reklámozta a bandát! Na és mi a hála? Összeáll veled, engem meg szépen ejt!

-Talán belefáradt a manipulálásodba!

-Te csak hallgass!

-Ott voltál te is a turnén!

-Az utolsón, milyen kedves! És akkor is csak azért, hogy közölje az eljegyzéseteket! Tudassa, hogy már tényleg mindene megvan!

-Úgy látszik mégsem mindene…

-Mi hiányzott akkor, mondd! –nézett rám lekicsinylően.

-Igaz barát! –néztem fel rá gyűlölködve- De tudod mit? Nem is hiányozhatott! Ekkora kétszínű alakot senki sem hiányolna!

-Ahogy téged sem hiányolt 5 évig! Milyen szomorú! –vigyorgott kárörvendően.

-Dehogynem! Keresett! Ő maga mondta! És Bill is! Ellenben rólad említést sem tettek! Mondjuk… nem is csodálom! –néztem rá undorodva.

-És tudod mi a vicces mégis? –engedte el füle mellett megjegyzésemet.

-Mi?

-Mégis én győztem! Az enyém vagy!

-Soha nem leszek a tiéd!

-De igen! Méghozzá 2 hét múlva! Lesznek kicsi Andreasok is, Tom hagy följön a levében!

-Sosem szülök neked gyereket!

-Na igen, egyáltalán még az is kétséges, hogy az abortuszod után bárkinek is szülhetnél-e! Viszlát kedvesem, aludj jól! –csapta be maga után az ajtót, otthagyva így engem a könnyeimmel.

Tudja, hogy ez teli találat volt. Most valószínűleg bulizni ment és persze csajokat felszedni. Ha veszekedtünk mindig ezt csinálta. Felszed mást, mert én nem engedek, de persze engem más pasi közelébe sem enged, nehogy másé legyen a trófea.

De most nem is akartam egyedül lenni, egy barátra volt szükségem. Tudtam,hogy Bill az egyetlen, aki szóba jöhet, de ő most haragszik rám. Mindenesetre meg kellett próbálnom.

Felhívtam és magamban könyörögtem, hogy szóba álljon velem. Pár csörgés után felvette.

-Bill? –szóltam bele reménykedve.

-Anne?

-…Ráérsz most?

-Baj van?

-Tudnánk találkozni? –próbáltam visszatartani a szipogást.

-Mondom a címet!

Miután letettük, tüstént odahajtottam, és amikor kinyitotta nekem az ajtót, egyből átölelt.

-Gyere ide! –simogatta a hátamat.

-Utálsz? –néztem fel rá.

-Nem! –mosolyodott el halványan.

-Sajnálom, hogy eltűntem, de nem tehettem mást!

-Gyere, bent mindent elmesélsz! Megcsinálom a kedvenc cappuchinodat és közben beszélgetünk!

-Van inkább teád?

-Rumos jó, csak olyan van! –mosolygott rám kedvesen.

-Angyal vagy! Köszönöm! –mentünk be.

-Akkor mesélj! –adott a kezembe egy gőzölgő bögrét pár perc múlva.

-Hosszú lesz…

-Van időm!