-Mi az? Mi történt? –ültem fel sírástól fáradtan.

-Mit keresett itt ma Tom?

-Tom? Itt? Ma? Mikor?

-Igen ő! Az egyik szomszéd azt mondta, itt dörömbölt! Mit akart?

-Nem tudtam, hogy itt volt!

-Ne ne szórakozz velem! –kapta el a csuklómat és megszorította.

-Áú, ez fáj! Engedj el!

-Mit akart?

-Nem tudom, nem engedtem be, aludtam!

-Biztos?

-Igen! És engedj el, elegem van!

-Nem én akartam titkolózni, vagy igen? Nem! Felőlem én elmondhatom neki! –engedett el.

-Nem érdekelsz!

-Oké! –vette elő a telefonját- Tudod, egy kicsit megkönnyebbülök! Ez nagy titok Anne! –emelte a füléhez a készüléket- Szia Tom! Andreas vagyok, azért hívtalak, mert dumálgathatnánk! Azt hiszem, van közös témánk… -nézett rám.

-Nem! –tátogtam kétségbeesetten.

-Szóval van itt valami! Mondjuk úgy, titok! Kíváncsi vagy rá mi az?

-Ne! Ne tett ezt, kérlek!

-Tudod mit? Nem én mondom el… inkább Anne! –nyújtotta nekem a telefont, én pedig elvettem tőle- Gyerünk, mondd csak el neki, mit tettél a… -itt kinyomtam gyorsan a telefont-… gyerekével!

-Te szemét! –vágtam pofon és ő is így tett velem, ami után visszazuhantam az ágyra.

-Ne feledd Anne! Csak rajtad múlik, mikor van ennek vége!

-Gyűlöllek!

-Szíved joga! De jobb, ha végre megszoksz!

-Mire jó ez neked? Mit nyersz? Nem értem!

-Az legyen az én dolgom!

-Jogom van tudni miért vagy velem ilyen szemét! Tudtommal nem ártottam neked! A barátod voltam!

-Barát… sokra mentem vele!

-Bill is az volt és Tom is!

-Tom! Megint ő! Mindig csak Tom!

-Hogy érted?

-Úgy, hogy ő mindig mindent megkapott!

-Ez nem igaz!

-Dehogynem! Pénz, siker, hírnév, jó kocsik, nő!

-És ezért elvetted a barátnőjét? Neked is meg lehetne mindez! Csak ahhoz valamit le kéne tenni az asztalra! Nem szabad gyengének lenned!

-Mert Tom baromi erős, mi?

-Igen! El sem tudod képzelni mennyire magányos tud lenni egy turné!

-Persze, annyi ember veszi körül!

-Idegenek!

-Ott van az öccse! ÉS Georg meg Gustav!

-Mert ők mindig ott vannak! De nehéz alkalmazkodni! Hiányzik az otthon, a család, a barátok! Egy külsőssel sokkal jobban érzik magukat!

-Az lennél te?

-Kislány korom óta ismerem őket, barátok voltunk! És elhívott az egyik turnéra! Egymásba szerettünk!

-El hívott…

-Igen!

-Szüksége volt egy barátra…

-Igen!

-Régebb óta ismerem, mint te!

-Csak pár évvel!

-Pontosan!

-Na és mit számít hány éve ismered?

-Sokat!

-Miért?

-Engem kellett volna hívnia!