-Merre vagy? res a hz, semmi ebd! -szlt bele azonnal Andreas.
-Ngygysznl vagyok, nem kaptam ms idpontot!
-s mirt csak most vetted fel?
-Mert le volt nmtva!
-Mikor jssz?
-Majd megyek, ha sorra kerltem!
-Igyekezz! –tette le.
Nagyot shajtottam mikzben ledobtam a telefont az gyra. Tom tlelt htulrl.
-Jl vagy? Minden ok? –krdezte.
-Persze… csak utlok hazudni!
-Tudom!
-Neki sajnos sokszor kell!
-Tudom!
-Neked mirt nem kell? –nztem r fel.
-Mert tudod, hogy nekem brmit elmondhatsz, megrtelek! A bartod is vagyok, nem csak a szerelmed!
-Mindent… kivve egyet…
-Kivve egyet… -shajtott.
-Haragszol, amirt nem mondom el, igaz?
-Csak azt nem rtem mirt! Ez az egyetlen titok ll kznk…
-Tudom! De akkor sem lehet!
-Ugye nem msz hozz?
-Khm… hes vagyok, lssunk hozz a makarnihoz!
-Ok… -egyezett bele, ltta, hogy most nem akarom ezt folytatni- Anne! –szlt utnam.
-Hm?
-rlk, hogy maradtl… -mosolygott rm halvnyan.
Kimentnk s megcsinltuk az ebdet, amit a kanapn ettnk meg egy filmet nzve kzben s persze jl sszebjva.
-Meddig dolgozik?
-8-ig!
-Akkor mg van 8 rnk?
-7! Mh haza is kell rnem s alvst sznlelnem!
-Mindig ezt csinlod?
-Igen…
-Magnyos lehetsz!
-Mr nem! –nztem r- De azt hiszem ma tnyleg aludni fogok…
-Mert lefrasztalak! –mosolyodott el Tom.
-Igen! –nevettem.
Ebd utn pihentnk egy kicsit, utna bezrkztunk a hlszobba. Letusoltunk egytt, aztn ismt szeretkeztnk s ez gy ment egszen 7-ig.
-Muszj menned? –hzott vissza az ajtbl.
-Tudod, hogy igen! –leltem t a nyakt.
-Mikor ltlak jra?
-Nem tudom!
-Hinyzol!
-Mg el sem mentem! –mosolyodtam el.
-De el fogsz!
-Tom…
-Holnap felhvlak, j?
-J! –csillant fel a szemem.
-Ebd utn elviszlek valahov!
-Akkor holnap! Szia!
-llj! Ksznj el tlem!
-Elkszntem!
-De rendesen! –fogta meg az arcomat.
- bocsnat! –tleltem a nyaknl s megcskoltam. Maghoz hzott s olyan szenvedllyel viszonozta, hogy most nem csak a lbam remegett, hanem mindenem.
-Szia! –harapott alsajkba a csk utn s legszvesebben maradtam volna.
-Szia Tom! –adtam mg egy apr puszit a szjra, majd elmentem. Nem tudtam nem vigyorogni, mintha bellrl csiklandoztk volna a hasamat, az ereimben sem vr folyt mr, hanem szerelem. Vigyorogva aludtam el otthon s szerencsre a nap emlkei lmomban is ksrtettek.
|