-Akkor is gy fekdtl a karomban… -szlt Tom rekedtes hangon, amikor mr gy-ahogy lenyugodtunk.
Csak sszebjva fekdtnk az gyon, szorosan egymst lelve.
-Aztn msnap Andreassal a szllodban maradtatok, mert mi egsz nap interjkra jrtunk!
Csendben hallgattam amit mond s kzben mutat ujjam a mellkasn jrt.
-Valdd be szintn Anne!... Megcsaltl vele akkor? Eskszm, megbocstok! Mire visszartem este, mr nem voltatok sehol!...Volt kztetek valami? Ez az a titok?
-…Brcsak ennyi volna! –tmaszkodtam fel s lenztem r- Nem Tom, nem csaltalak meg vele! –nztem a szembe mlyen. Flm kerekedett s az ezstlncot nzte a nyakamban, amit le sem vettem mita a nyakamba rakta. A gyr volt rajta s egy ezst gravrozott „Szeretlek Tom” felirat penget. Halvnyan elmosolyodott, majd lehajolt hozzm egy cskrt, amit a nyakamon folytatott.
-Haza kne mennem… az ebd…
-Mondd, hogy ngygysznl voltl! A ni dolgokat a pasik sose firtatjk, nem igaz? Ebd utn gyis megy vissza dolgozni, nem?
-De!
-Maradj velem ma…
-Nem tudom…
-Krlek… -indultak el a kezei is felfedez tra.
-Ok! –mondtam gyorsan, mr-mr nygve.
-Ksznm! –mosolygott rm.
-Bill utl! –simtottam vgig arca vonalt.
-Jesszus, hogy jn most ide az csm?
- mondtam meg a cmedet!
-Nem utl! –fekdt vissza mellm, majd jra a karjaiba zrt- Csak a legjobb bartjnak hitt!
-Az vagyok… legalbbis ha mg annak tart… szeretem t, mintha a btym lett volna…
-Majd megnyugszik! sem hallott felled 5 vig!
-Akkor te mirt nem vagy dhs?
-Az vagyok! Csak nem rd, hanem magamra, amirt nem voltam ott, hogy megakadlyozzam…
Nem tudtam mit mondani, hiba mondtam volna neki, hogy nem a hibs, hanem n, akkor csak megint kilyukadtunk volna a titkomnl.
sszebjva s sszegabalyodva fekdtnk pr rt, nem aludtunk, csak nztk egymst. Arra gondoltam kzben, hogy mekkora hibt kvettnk el, de megrte! n mindig Tom voltam… s az v is leszek.
-hes vagy? –cirgatta a hasamat dl krl.
-Farkas hes! –mosolyodtam el.
-Mindjrt hozok enni! –szllt ki melllem s elbb bement a frdszobba. n addig magamra vettem Tom egyik pljt s kimentem a konyhba. Volt itthon minden, amibl Tom kedvence kszthet, gy neki is lttam.
-s ha megszktetnlek? –lelt t htulrl.
-Hiba, Andreas elmondan…
-Nem vennm fel a telefont! Nem nyitnm ki neki az ajtt…
-Tallna r mdot, hidd el!
-Nem fr a fejembe, hogy mirt csinlja! A legjobb bartom volt, azt hittem bzhatok benne!
-n is elrultalak…
-Nem! –fordtott maga fel- Nem tudom, mit titkolsz, de megbocstok!
-Ez nem ilyen egyszer! –bjtam a mellkashoz.
-Mondd el… na…-simogatta a htamat.
-Csrg a telefonom… -nztem htra a hlszoba ajtajra.
-Ne vedd fel!
-Muszj… te mondtad, valami kifogs kell! –mentem a telefonomrt.
|