-Akkor is így feküdtél a karomban… -szólt Tom rekedtes hangon, amikor már úgy-ahogy lenyugodtunk.

Csak összebújva feküdtünk az ágyon, szorosan egymást ölelve.

-Aztán másnap Andreassal a szállodában maradtatok, mert mi egész nap interjúkra jártunk!

Csendben hallgattam amit mond és közben mutató ujjam a mellkasán járt.

-Valdd be őszintén Anne!... Megcsaltál vele akkor? Esküszöm, megbocsátok! Mire visszaértem este, már nem voltatok sehol!...Volt köztetek valami? Ez az a titok?

-…Bárcsak ennyi volna! –támaszkodtam fel és lenéztem rá- Nem Tom, nem csaltalak meg vele! –néztem a szemébe mélyen. Fölém kerekedett és az ezüstláncot nézte a nyakamban, amit le sem vettem mióta a nyakamba rakta. A gyűrű volt rajta és egy ezüst gravírozott „Szeretlek Tom” feliratú pengető. Halványan elmosolyodott, majd lehajolt hozzám egy csókért, amit a nyakamon folytatott.

-Haza kéne mennem… az ebéd…

-Mondd, hogy nőgyógyásznál voltál! A női dolgokat a pasik sose firtatják, nem igaz? Ebéd után úgyis megy vissza dolgozni, nem?

-De!

-Maradj velem ma…

-Nem tudom…

-Kérlek… -indultak el a kezei is felfedező útra.

-Oké! –mondtam gyorsan, már-már nyögve.

-Köszönöm! –mosolygott rám.

-Bill utál! –simítottam végig arca vonalát.

-Jesszus, hogy jön most ide az öcsém?

-Ő mondtam meg a címedet!

-Nem utál! –feküdt vissza mellém, majd újra a karjaiba zárt- Csak a legjobb barátjának hitt!

-Az vagyok… legalábbis ha még annak tart… szeretem őt, mintha a bátyám lett volna…

-Majd megnyugszik! Ő sem hallott felőled 5 évig!

-Akkor te miért nem vagy dühös?

-Az vagyok! Csak nem rád, hanem magamra, amiért nem voltam ott, hogy megakadályozzam…

Nem tudtam mit mondani, hiába mondtam volna neki, hogy nem ő a hibás, hanem én, akkor csak megint kilyukadtunk volna a titkomnál.

Összebújva és összegabalyodva feküdtünk pár órát, nem aludtunk, csak néztük egymást. Arra gondoltam közben, hogy mekkora hibát követtünk el, de megérte! Én mindig Tomé voltam… és az övé is leszek.

-Éhes vagy? –cirógatta a hasamat dél körül.

-Farkas éhes! –mosolyodtam el.

-Mindjárt hozok enni! –szállt ki mellőlem és előbb bement a fürdőszobába. Én addig magamra vettem Tom egyik pólóját és kimentem a konyhába. Volt itthon minden, amiből Tom kedvence készíthető, így neki is láttam.

-És ha megszöktetnélek? –ölelt át hátulról.

-Hiába, Andreas elmondaná…

-Nem venném fel a telefont! Nem nyitnám ki neki az ajtót…

-Találna rá módot, hidd el!

-Nem fér a fejembe, hogy miért csinálja! A legjobb barátom volt, azt hittem bízhatok benne!

-Én is elárultalak…

-Nem! –fordított maga felé- Nem tudom, mit titkolsz, de megbocsátok!

-Ez nem ilyen egyszerű! –bújtam a mellkasához.

-Mondd el… na…-simogatta a hátamat.

-Csörög a telefonom… -néztem hátra a hálószoba ajtajára.

-Ne vedd fel!

-Muszáj… te mondtad, valami kifogás kell! –mentem a telefonomért.