Láttam Tomon mennyire bántja ez a dolog és mennyire nehezére esik erről faggatnia, de folytatta.

-Hol lesz?

-Nem lesz esküvő…

-Polgári? Ennyi?

-Igen… Andreas nem akart felhajtást… pár tanú lesz és mi!

-Tengerparti esküvőt akartál! –nézett a szemembe, szinte éreztem, ahogy a tekintetével simogatja az arcom.

-Igen… -szomorodtam el.

-Sok rózsával, amik repkednek a szélben! –ült át mellém- A naplementében akartad… fáklyák égtek volna! Barack színű koszorúslány ruhák, sok-sok ember! Nagy, de mégis meghitt esküvő… rokonok és a barátok! A háttérzaj a tenger hullámainak hangja, na és persze egy lágy hegedűszó. Fehér orchideát akartál tűzni a hajadba. –fogott hátra egy tincset, ami az arcomba lógott- Milyen gyönyörű lettél volna… mezítláb akartál lenni, hogy a langyos és selymes homok simogassa a talpadat… hm… mázlista homok… -felvette az egyik lábamat az ölébe, levette róla a sarut, majd ajkával végigcirógatta talpam ívét- Azzal viccelődtem, hogy belelépsz majd egy rákba és akkor aztán nem a nászútra megyünk, hanem egyenest a sebészetre! De te akkor sem akartál lemondani erről. A torta hatalmas lett volna, vaníliás és epres, mint a parfümöd… ezt még tőlem kaptad… -fúrta arcát a nyakamba- Finom… Na és a nászút! –csókolt a nyakam és a vállam hajlatába- Ciprus 2 hét! Mi ketten egy apartmanban, lefoglalt partszakasszal, ami csak a miénk… Ezeket egy szeretkezésünk után mondtad!

-Hagyd abba… -szorult össze a szívem.

-Na és mondd… Andreasnak elmesélted ezeket?

-Nem…

-Meg sem kérdezte mit szeretnél?

-…De… csak…

-Hazug! Az a helyzet, hogy Andreas tett volna rá, ha el is mondod neki, igaz?

-Elég! –álltam fel könnyekkel küszködve.

-Szóval miért jöttél?

-Én… nem tudom!

-Én igen! –állt fel ő is- Látni akartál! Hallani akartad a hangomat! Érezni akartad az érintésemet és a csókomat… és be akartad fejezni, amit elkezdtünk!

-Nem igaz!

-Dehogynem! –kapott el és megcsókolt.

-Nem, nem, nem, nem, nem! –léptem hátrébb- Ezt nem tehetjük, nem szabad!

-Miért? Nem akarod? –jelent meg az arcán jellegzetes félmosolya.

-Ez nem akarat kérdése…

-Tehát akarod! –csókolt meg és szorosan átölelt biztonságot nyújtó karjaival.

-A fenébe is… igen, akarom… -nyöszörögtem elgyengülve, mire felemelt és a hálószobájába vitt, ahol lerakott az ágyra. Szép szoba volt, bár nem igazán arra koncentráltam, hanem Tom csókáradataira. Felültünk és olyan gyorsan kezdtük egymást vetkőztetni, mintha égetne a ruha. Mindegyik a földre került, kivétel nélkül.

-Gyönyörű vagy! –barangolta be minden porcikámat csókjaival. Szenvedtem a kényeztetésétől, már szinte fájt, annyira jó volt. Majd’ belehaltam a mozdulataiba. Mintha a mennyben lettem volna, úgy éreztem magam, amikor 5 év után újra eggyé váltunk. A szívem is kihagyott pár dobbanást hirtelen. Tom gyorsan mozgott, gyorsan és szenvedélyesen, majd egyre lassabban, ezzel is gyötörve engem. Mégsem kellett már sok a csúcshoz, amit elégedetten felnyögve értünk el.