-De már késő… -folyt le az első könnycsepp az arcomon.

-Amíg szeretsz addig nem késő! –húzott az ölébe és én úgy szerettem volna megölelni. Elhinni, hogy visszaszerez. De addig nem lehet, amíg meg nem tudja a titkomat, márpedig azt soha sem tudhatja meg.

-És honnan veszed, hogy én még szeretlek?

-A nézésedből! –törölte le a könnyeimet- A viselkedésedből! Ha nem szeretnél még, már elküldtél volna, hogy hagyjalak békén! Boldog lennél Andreassal és az után a csók után nem menekültél volna ide, hanem büszke lennél az eljegyzésetekre! Az én csókjaimat nem viszonoznád!

-Nem is visz…

Megcsókolt… gyengéden, lágyan… szerelmesen.

Közelebb húzott magához és hátamat simogatta. Nem bírtam ellenállni neki, soha nem is tudtam.

-Szeretlek! –sóhajtott két csók közt, mire szenvedélyesebbek lettünk. Hátralöktem az ágyon és úgy viszonoztam tovább a csókját.

-Egy tucatszor elküldtelek már… -csókoltam a nyakába.

-Nem volt elég hatásos! –mosolyodott el.

-Igen, attól tartok igazad van!

Fölém kerekedett és rám mászott. Kezeimet a fejem fölött összekulcsolta a sajátjával.

-Boldogok voltunk! Vagy nem? –csókolt meg.

-De! –fontam át a derekát a lábaimmal.

-Azt hittem elveszlek, és majd együtt leszünk mindig! Fiatalok voltunk, de tudtam, hogy ezt akarom! Igent mondtál!

-Igen…

-Gyereket akartam tőled! –tért rá nyakam kényeztetésére is- Pedig tudod milyen voltam! Vad, bulizós… de te megváltoztattál! Téged láttalak mindenben!

Mozdulatai egyre vadabbak lettek, és az enyémek is. Akartuk egymást újra 5 év után. Az övé akartam lenni.

-Talán fura… -harapott a nyakamba-… De volt, amikor azt hittem terhes vagy…

-Mi? –ijedtem meg- H-honnan vetted ezt?

-Nem tudom… talán megérzés volt… de nem jött be! –csókolt meg szenvedélyesen és közben kezei felfedező útra indultak egybe részes szoknyám alatt.

-Tom… -kezdtem el ficánkolni alatta, ahogy gyengéd simogatásait éreztem belső combomon.

-Legyél újra az enyém Anne!

-Jó ég… -kapkodtam levegő után és a mellkasomhoz öleltem Tom fejét.

-Nedves lettél… -vigyorgott fel rám.

-Még csodálod?

-Őrülten kívánlak! –csókolt meg, majd ágyékát az enyémhez simítva adta tudtomra mennyire.

-Ki látta az én gyönyörű menyasszonyomat? –hallottam meg Andreas részeges hangját.

-Andreas… -morgott Tom az orra alatt.

-Ide fog jönni…

-Jöjjön csak!

-Nem! –másztam ki alóla- Bújj el a fürdőben! Kérlek!

-Elbújjak, csak mert szeretkezni akarok a saját menyasszonyommal?

-Kérlek Tom! –lökdöstem a fürdőszoba ajtajához.

-Oké… jól van… -csókolt meg még utoljára, én pedig becsuktam az ajtót mögötte. Épphogy megigazítottam a hajam, már nyílt is ki a hálószoba ajtaja, Andreas lépett be rajta.

-Hát itt vagy…

-Miért? Hol lennék? Rosszul érzem magam, épp le akartam feküdni…

-Mi bajod?

-Semmi különös, migrén! Légy szíves hagyj pihenni!

-Tök’ jó a buli! –közölte rám sem figyelve.

-Részeg vagy! Pedig megígérted, hogy…

-Jaj, hagyd már abba! Csak egy kis bulit akartam! Nem nagy cucc!

-Akkor legközelebb ezt a „kis” bulit vidd máshová! Ez az én házam! Nem azt csinálsz benne, amit akarsz…

-Tévedsz! Már a miénk!