-Szeretsz még? –kérdezte a pillantásomat fürkészve közben.

-Nem… -néztem a mögötte lévő falra elhomályosodó tekintetekkel.

-Hazudsz! –dobbantotta meg a szívem.

-Tom…

-Szeretsz! –jelentette ki magabiztosan.

-Na és te szeretsz? –tettem csípőre a kezemet türelmetlenül.

-Igen!

-És az elmúlt 5 évben hány nővel voltál vajon?

-…Ez… ez teljesen már…

-Miért?

-Mert dühös voltam rád, amiért csak úgy leléptél!

-És szexbe fojtottad bánatodat! Gratulálok, tipikus! Jellemző rád Tom Kaulitz! –lettem dühös.

-Meg várom a vőlegényedet!

-Egy frászt! Menj el! Most rögtön, vagy hívom a rendőröket! –toltam kijjebb az ajtótól.

-Szeretlek, és nem adom fel! –húzott magához és szenvedélytől túlfűtve csókolt meg. A nyelvével először alsóajkamat, majd felsőajkamat cirógatta végig, tudta, hogy ettől beindulok. Még jobban magához húzott és még élvezetesebben csókolt. Az egész testem remegett. Pár perc múlva kifulladva kapkodtunk levegő után, de még mindig nem engedett el.

-Én sem voltam senkivel! –szuszogta a fülembe- Csak meg akartam nézni, hogy mennyire fájna! –engedett el, én pedig kihasználtam az alkalmat és becsaptam az orra előtt az ajtót.

Úgy éreztem, mintha az 5 év alatt megállt volna a szívem és most, hogy Tom itt van, újra dobog… Újra őrülten zakatol. Attól tartok 5 év sem volt elég a felejtésre. Az eszemet talán be tudtam csapni, de a szívemet semmiképp sem. Lehetetlen lett volna…

Gyorsan kellett összeszednem magam, hogy legyen ebéd délre, amikor a vőlegényem hazajön. Előtte még gyorsan beteget jelentettem a munkahelyemen, úgyis lógnak nekem pár nap szabadsággal.

Tom betartotta az ígéretét, az emeletes ház kapujánál állt és várt. Maga sem tudta kire számítson, de azért kitartóan várt…

-Andreas, haver! –látta meg barátját közeledni.

-Szia Tom. Jó ég, de rég láttalak! Hát te?

-Várok valakit!

-Kit?

-Még én sem tudom… -sóhajtott Tom- Itt laksz az egyikben?

-Igen!

-Jó lenne dumálgatni egyszer…

-Nem jössz fel?

-Most nem lehet…

-Ja igen! Oké, hétvégén úgyis buli lesz nálam, majd küldök egy sms-t a pontos dátumról, oké?

-Oké!

-Lesz egy meglepetésem, le fog esni az állatok.

-Alig várom!

-Akkor szia addig is! –pacsiztak le, majd Andreas ment a dolgára, Tom pedig tovább várt.

-Meg jöttem! –kiáltotta el magát Andreas, amikor hazaért.

-Szia! –jöttem elő a konyhából- Mindjárt kész az ebéd. –mentem is vissza.

-Remek! –dobta le a cuccát a nappaliban és bekapcsolta a tv-t- Tommal találkoztam! –mondta, mire megállt a kezemben a fakanál, akkorát dobbant a szívem- Itt volt?

-…Nem!

-Várt valakit!

-Ó igen?...Nem tudom kit várhatott… nem láttam már vagy…

-5 éve! –jött hirtelen mögém-… Amikor is te eljöttél velem onnan! Tőle! Hozzám! –csókolt a nyakamba.