-Kicsim…
-Tudom, hogy nem gondoltad komolyan Bill… -mosolyogtam r halvnyan.
-Ne haragudj rm… -lelt maghoz s a nyakamba frta az arct- Ktsgbe voltam esve…
-Megrtem! –simogattam a htt.
-Egy percre azt hittem…
-Css… vge van, itt van psgben s tbb nem csinl ilyet!
-Ne haragudj, azrt, amiket mondtam…
-Felejtsd el, szeretlek Bill!
-Tessk? –nzett rm knnybe lbadt szemekkel.
-Mi az?
-Elszr mondtad!
-! A szeretlek szt? –mosolyodtam el- De hisz kimondtam mr sokszor! Csak nem szval…
-Tudom… -cskolt meg- Szeretlek!
-n is!
-Te is mit? –mosolygott rm kacran.
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek!
-Bizonytsd! –cskolt a nyakamba.
-Ne lopd a szvegem!
-Bntess meg! –hzta feljebb a plm.
-Ezt inkbb ba szobdban!
-Igaz!
-De ott aztn nincs kegyelem…
-Ez az! –ragyogott fel a szeme s pr msodperc mlva mr az gyban is voltunk.
-Bill… krlek… vadan! –nygtem fel.
Halk kopogs hallatszott odakintrl, kellett j pr msodperc ahhoz, hogy felfogjuk, Mary az.
-Bemehetek? –krdezte.
-Gyere… -mondtuk, miutn nagyjbl lenyugodtunk. Mi lehet az pont most…
-Mondd kicsikm! –mosolygott r Bill.
-Nem tudtam aludni, amg nem krek bocsnatot!
-Semmi baj… de azrt…-Soha tbb!
-Ne, gyere ide! –trta szt a karjait, Mary pedig a nyakba ugrott, gy eldltek az gyon.
-Alhatok ma veletek? –tmadt a kislnynak mg egy fantasztikus tlete.
Bill csak rm nzett, na persze, n vlaszoljak. Aztn meg majd hallgathatom, a „te mondtl neki igent” megjegyzseit.
-Gyere nagylny! –tgettem meg az gyat s be is ugrott mellm. n kzpen voltam, Bill pedig mgttem. tkarolt s a nyakamba cskolt.
-Ezrt mg kapsz! –sgtam htra neki s az gykhoz drglztem, mire felnygtt.
-Ezrt mg te is… -tvedt keze a mellemre.
-Bill! –szltam r- Levgom!
-Bntjtok egymst? -krdezte Mary.
-Dehogyis! –vgtuk r- na! Lmpaolts!
Mosolyogva hajtottam lomra a fejem s mr tudtam is, hogyan fogok dnteni az j llsrl. Illetve… mr dntttem is…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
