-Mary! –kiltottunk utna egyszerre, de semmi.
-Megnzem a szobjban!- szaladt fel Bill aztn fl perc mlva vissza- Nincs ott, elment!
-Jzusom, de hov?
-nem tudom!
-Keressk meg!
-Hozom a kocsit!
-Mary! –kiabltam az utcn, htha eljn, br nem szmtottam r- Milyen helyeket ismer a vrosban?
-Ismeri az vodt, az ttermet, vidmparkot…
-Kezdjk az vodval!- szlltam be a kocsiba.
-Szerinted eljutott idig?
-Nem tudom, de meg kell prblnunk!
Mindketten sk idegben voltunk, az vodnl sem volt, mindegyik ttermet megnztk, ahol enni szoktak, de semmi. A vidmpark zrva volt s a krnyken sem lttuk. Egyre jobban aggdtunk rte, ugyanis kezdett besttedni s mg csak 5 ves.
Az n hibm az egsz, s ha lesz valami baja, azt sosem bocstom meg magamnak, s Bill sem.
-Hol lehet mg… -nztem ki a kocsiablakon.
-Fogalmam sincs… Rossz apa vagyok, egy letre elszrtam…
-Nem vagy rossz apa! –simogattam a tarkjt- Az n hibm, n krdeztelek!
-Nem a tid, az enym is…
-De ha n nem krdezlek, nem hallja meg…
-Felhvom a btymat, htha…
De sajnos sem tudott semmit, s az anyjk sem. Mgis meddig juthat el egy kislny? Nem olyan tl nagy a vros, merre mehetett?
-Remnytelen! –shajtott Bill sszetrten.
-Nem adjuk fel! Tudod mit? Nzzk meg, htha kzben hazart, vagy valami…
-Rendben! –csillant fel a szeme.
Haza mentnk, amilyen gyorsan csak lehetett, de a kislnyt ott sem talltuk.
-Hol lehet mg… -lt le az gyra Bill s kezbe vette Mary macijt, amit pont aznap nyert neki.
-Meg kell nyugodnunk… -simogattam a hajt.
-Mr hogy nyugodnk meg? –kiablt rm.
-n is ideges vagyok, de ezzel semmit nem oldunk meg! Jzanon kell gondolkodnunk…
-Te knnyen beszlsz, nem a te lnyod tnt el!
-Naj… n fzk egy kvt, utna tovbb keressk… -hagytam magra.
Nagyon bntott, amit mondott, de tudom, hogy csak azrt mondta, mert ideges. Felraktam egy kvt fzni, az majd ad elg energit a tovbbi keressre. Remlem mostmr hamar megtalljuk.
Kinztem az ablakon s a szvem is kihagyott egy dobbanst.
-Bill! Megvan Mary!
|