-Akarod? –kérdezte a csípőmre ülve Bill.

-Igen!

-Biztos?

-Pofa be! –húztam magamhoz egy csókért a tarkójánál fogva. Felültem és kigomboltam az ingjét és végigcsókoltam selymes bőrét. Már hónapok óta meg akartam tenni…

Nem sokáig maradt rajtunk ruha, de nem is hiányoztak. Éreztem, ahogy Bill csókjai egyre követelőzőbbé válnak, egyre szenvedélyesebbé és éhesebbé.

-Annyira… finom vagy… -csókolt mindenhol- Tudtam, hogy az leszel, már mikor megláttalak az ajtómban! Azt hiszem inkább ez ijesztett meg, nem a pletykák…

-Miért? –kapaszkodtam a hátába.

-Féltem, hogy nem kellek neked… volt pár randim előtted… de kudarcba fulladtak…

-Mary miatt?

-Igen… amikor megtudták, hogy ő van…

-Kiakadtak?

-Igen és meg is értem! Senkitől sem várhatom el, hogy felneveljék más gyerekét…

-De egyedül sem lehetsz örökké!

-Mostmár nem is vagyok! –csókolt meg.

-Akkor szeress! –öleltem át csípőjét a lábaimmal.

-Szeretlek!

-Bizonyítsd! –tartottam szorosabban és felmosolyogtam rá.

Megcsókolt, olyan gyengéden, hogy azt hittem az élet is kifolyik belőlem. Hihetetlen, hogy olyan férfi is létezik, mint Bill. Mintha mindig is őt kerestem volna. De kellett pár pofon az élettől, hogy értékelni tudjam.

A testem megfeszült a vágytól, türelmem a végét járta. Bill minden egymás utáni csókja szenvedélyesebb volt az előzőnél.

-Kérlek… -nyögtem fel.

-Már én sem bírom tovább… -csókolt meg és közben végre valahára mozgásba lendült.

Lassan kezdett bele, aztán egyre gyorsabb és gyorsabb lett. Zihálásunk az egész házban hallatszott, még utána is.

-Mióta nem volt nő az életedben? –kérdeztem a mellkasán pihegve.

-Úgy érted szexuálisan?

-Igen…

-Nagyjából… 4 éve! Miért, rossz voltam?

-Nem! Éppen ellenkezőleg! Soha senkivel nem volt még ennyire jó! Soha senki sem figyelt még így rám… -mondtam és felnéztem rá.

Rám mosolygott, aztán mindketten jól eső érzéssel hajtottuk álomra a fejünket. Pár perccel később viszont megszólalt a telefonom, amit igyekeztem is felvenni, mielőtt felébreszti Billt…