-Nézd Amy, nézd! –szaladt felém Mary vidáman, egy hatalmas mackóval a kezében.

-Csodaszép! –mosolyodtam el. Annyira feldobott, hogy ilyen boldognak látom.

-Én nyertem neki! –húzta ki magát Bill büszkén.

-Na, és… nekem mit nyertél? –húztam végig mutató ujjam a mellkasán.

-Nem tudom… -nyelt egyet.

-Hogy érted?

-Zsákba cicus! –nevetett Mary.

-Az zsákba macska! -javította ki Bill- Másodszorra nem találtam el tökéletesen!

-És mi van benne?

-Nem tudom, gondoltam te nézd meg először!

-Értem, akkor kérem!

-Tessék! –adott a kezembe egy dobozt.

-Szoktak ezek ekkora cuccokat adni? –nevettem.

Leültünk egy padra, ahol kibontottuk. Egy függőágy volt benne.

-Függőágy! –visított Mary- Felrakhatjuk a szobámban?

-Ez Amy-é kicsim!

-Óóó…

-Az udvarban felrakjuk, és bármikor átjöhetsz használni! Így megfelel?

-De jó! –ugrott a nyakamba.

-Na, mit szeretnétek még kipróbálni? –kérdezte Bill.

-Én elfáradtam… -Mary.

-Nem is csodálom, talán mostmár haza kellene mennünk! –álltam fel- Megebédelünk, utána felrakjuk a függőágyat! Van is két fa az udvarban, ami szerintem megfelelne!

-Én is segíthetek majd apu?

-Ebéd után aludnod kell kincsem, kimerültél, de ha jó leszel, utána kipróbálhatod!

-Éljen!

Hazamentünk és gyorsan összeütöttünk valami ebédfélét. Ebéd után ágyba dugtuk Mary-t és átmentünk hozzám felszerelni a függőágyat.

Találtunk hozzá megfelelő fákat, amik nem voltak annyira messze egymástól. Nagy nehezen felkötöttük a köteleket, nagyjából egy szintre.

-Fárasztóbb volt, mint hittem! –mosolygott Bill.

-Nyápic! –nevettem- Na, gyere, egy limonádét azt hiszem kiérdemeltél! –húztam fel a földről.

Bent a konyhában hozzá is láttam a limonádénak és töltöttem mindkettőnknek.

-Hm, nem rossz… -kortyoltam bele.

-Hadd nézzem… -lépett közelebb Bill, magához húzott és megcsókolt. Ez másabb csók volt, mint az eddigiek, ez éhes csók volt, ami többet ígért még pár csóknál. Azonnal megkomolyodtam.

-Bill, mit…

-Css! –vette ki a kezemből a poharat és lerakta a pultra- Hagy szeresselek… -vett fel a karjába.