-Hol… hol van Mary?

-Otthon! –csókolt a nyakamba Bill- 7-kor lefektettem!

-Az ajtó…

-Bezártam! Jobb félni, mint megijedni! Ga nem vagyok otthon, mindig zárva van!

-Értem…

-Hol van a szobád? –fúrta arcát a nyakamba.

Magammal húztam a hálómba, ahol az ágyban kötöttünk ki.

-Bill…

-Hm? –haladt csókjaival a hasamra.

-Ez… ez nekem gyors…

-Igazad van… -nézett fel rám, majd sóhajtott- Ne haragudj, igazad van! Csak én téged nagyon… megkívántalak… ne haragudj, hogy letámadtalak!

-Én is akartam! De… ez még tényleg korai…

-Tudom…

-Nem ismerjük egymást…

-De meg fogjuk! –mosolygott- Mi lenne, ha holnap nálam reggeliznél? Mary is biztosan örülne!

-Rendben! –mosolyodtam el.

-És aztán mondjuk ebéd?

-Á-ááá, nálad reggeli, nálam ebéd! Ehhez ragaszkodom!

-és a vacsi? –telhetetlenkedett.

-Azt a lányoddal töltöd!

-Akkor én most megyek… reggel várlak!

-Rendben, hány körül? –kísértem ki.

-Mondjuk 9: Mary sokáig lustálkodik!

-Pontban 9-kor ott leszek!

-Várlak, szia!

-Bill… -szóltam utána, mire visszanézett rám, aztán körbe. Hát még mindig érdekli, mit szólnak mások?

-Jó éjt! -csuktam be az ajtót.

Pár másodperc múlva kopogtak, és amikor kinyitottam, Bill azonnal letámadott.

-Francba velük, kit érdekelnek? –csókolt meg szenvedélyesen.

-Mostmár tényleg menj! –mosolyodtam el.

-Tudtad, hogy azt beszélik, rossz hatással vagy Mary-re? A festékes akció után…

-És szerinted is rossz hatással vagyok rá?

-Nem!

-Akkor nem érdekel! –rántottam vállat.

-Aludj jól! –húzott magához még egy csókért, majd elment. Vigyorogva néztem utána.

Az utolsó tippem lett volna az, hogy Bill azért volt olyan undok, mert engem féltett. Szerintem csak megijedt. Talán Mary anyjának halála óta fél szeretni…

Másnap átmentem reggelizni, sőt onnantól minden nap. Bill rengeteget kérdezett és engem egyáltalán nem zavart. Viszont arról, hogy miért költöztem, nem érdeklődött és valahogyan én sem firtattam a feleség témát, bár nagyon érdekelt volna.

Lassan Mary is hozzá szokott, hogy Bill olykor-olykor megcsókol, de ennél tovább továbbra sem mentünk. Valahogyan nem éreztük itt az idejét…