-Hol… hol van Mary?
-Otthon! –cskolt a nyakamba Bill- 7-kor lefektettem!
-Az ajt…
-Bezrtam! Jobb flni, mint megijedni! Ga nem vagyok otthon, mindig zrva van!
-rtem…
-Hol van a szobd? –frta arct a nyakamba.
Magammal hztam a hlmba, ahol az gyban ktttnk ki.
-Bill…
-Hm? –haladt cskjaival a hasamra.
-Ez… ez nekem gyors…
-Igazad van… -nzett fel rm, majd shajtott- Ne haragudj, igazad van! Csak n tged nagyon… megkvntalak… ne haragudj, hogy letmadtalak!
-n is akartam! De… ez mg tnyleg korai…
-Tudom…
-Nem ismerjk egymst…
-De meg fogjuk! –mosolygott- Mi lenne, ha holnap nlam reggeliznl? Mary is biztosan rlne!
-Rendben! –mosolyodtam el.
-s aztn mondjuk ebd?
--, nlad reggeli, nlam ebd! Ehhez ragaszkodom!
-s a vacsi? –telhetetlenkedett.
-Azt a lnyoddal tltd!
-Akkor n most megyek… reggel vrlak!
-Rendben, hny krl? –ksrtem ki.
-Mondjuk 9: Mary sokig lustlkodik!
-Pontban 9-kor ott leszek!
-Vrlak, szia!
-Bill… -szltam utna, mire visszanzett rm, aztn krbe. Ht mg mindig rdekli, mit szlnak msok?
-J jt! -csuktam be az ajtt.
Pr msodperc mlva kopogtak, s amikor kinyitottam, Bill azonnal letmadott.
-Francba velk, kit rdekelnek? –cskolt meg szenvedlyesen.
-Mostmr tnyleg menj! –mosolyodtam el.
-Tudtad, hogy azt beszlik, rossz hatssal vagy Mary-re? A festkes akci utn…
-s szerinted is rossz hatssal vagyok r?
-Nem!
-Akkor nem rdekel! –rntottam vllat.
-Aludj jl! –hzott maghoz mg egy cskrt, majd elment. Vigyorogva nztem utna.
Az utols tippem lett volna az, hogy Bill azrt volt olyan undok, mert engem fltett. Szerintem csak megijedt. Taln Mary anyjnak halla ta fl szeretni…
Msnap tmentem reggelizni, st onnantl minden nap. Bill rengeteget krdezett s engem egyltaln nem zavart. Viszont arrl, hogy mirt kltztem, nem rdekldtt s valahogyan n sem firtattam a felesg tmt, br nagyon rdekelt volna.
Lassan Mary is hozz szokott, hogy Bill olykor-olykor megcskol, de ennl tovbb tovbbra sem mentnk. Valahogyan nem reztk itt az idejt…
|