-Köszönöm, viszlát! –köszöntem el a költöztetőktől és csak néztem, ahogy eltűnik az autó a sarkon. Körbenéztem, helyes környék, szeretni fogom. Ami azt illeti, már most imádtam. Beszívtam tüdőmbe a friss levegőt. Ilyet a városban nem érezni.

Bementem újdonsült házam ajtaján és jól eső érzés fogott el, ahogy a dobozokra pillantottam. Igen, most talán új életet kezdhetek…

-Szia! –hallottam egy vékony hangocskát a dobozok mögül és nemsokára egy kislányt is megláttam. Olyan 5 éves lehetett.

-Öhm… szia! Hát te meg hogy kerültél ide? –guggolta le hozzá és kedvesen rá mosolyogtam.

-A szomszédban lakom…

-És hogy hívnak kedves szomszéd?

-Mary vagyok! –mosolygott édesen és kis barna copfjaival játszott.

-Szia, Mary, én Amy vagyok! –fogtam meg a kis kezecskéjét és megráztam- Hol vannak a szüleid? Anyukád biztosan aggódik már!

-Anyukám a mennyországban van!

-Értem… és apukád hol van?

-Otthon! Kiszöktem, amikor megláttam a dobozokat!

-Jobb, ha visszaviszlek, mert kikapsz! Ebédidő van, biztosan keres már! Mutasd meg melyikben laksz, rendben?

-Jó! –fogta meg a kezem.

A szemben lévő házra mutatott, ami hasonló építésű volt, mint az enyém, csak egy kicsit nagyobb. Bekopogtam és vártam mi lesz. Amikor ajtót nyitottak, hirtelen ledermedtem. Egy magas, vékony, jóképű férfi zúdította ránk minden aggódását, pontosabban Mary-re.

-Kislányom, nagyon megijesztettél, hol voltál? Ne csinálj ilyet többet! –vette fel a karjába.

-Csak átmentem megnézni a dobozokat! Éhes vagyok!

-A kedvencedet készítettem, de nem tudom, ezek után megérdemled-e!

-Apu, ő itt Amy, az új szomszédunk és nagyon kedves! Maradhat ebédre? Nála most minden össze-vissza van! Láttad milyen szép haja van? Olyan szép barna a szeme, mit neked! Én is olyat akarok!

-A te zöld szemed is nagyon szép, Mary! –simogattam meg a kis arcocskáját.

-Maradsz ebédre? –nézett rám izgatottan.

-Menj, moss kezet, addig én beszélek Amy-vel!

-De apuuu!

-Menj csak Mary! –mosolyogtam rá.

-Köszönöm, hogy visszahozta! –nézett az elrohanó kislány után a férfi.

-Igazán nincs mit!

-Bill vagyok! –nyújtotta a kezét.

-Amy! –mosolyodtam el- Mint azt Mary szajkózta!

-Kicsit eleven, bocsásson meg!

-Helyes kölyök! Látszik, mennyire szeretik!

-Marad ebédre?

-Köszönöm, de még rengeteg dolgom van! Ki kell pakolnom, de nagyon örültem…