Még Tom távozása után is vörös voltam zavaromban. Hogy a fenébe kerülhetett le rólam az a köntös? Álmomban levettem és egész éjszaka meztelenül aludtam egy vadidegen ágyban? Mostanában egyre jobban megdöbbenek magamon, főleg a viselkedésemen.

Letusoltam és visszavettem a tegnapi ruháimat, úgy mentem ki az étkezőbe Tomhoz, persze rá sem mertem nézni. Mit gondolhat most rólam, miféle nő vagyok, aki a főnöke ágyában csak úgy meztelenül lefekszik aludni…

-          Jó reggelt! –köszönt Tom.

-          Jó reggelt… magának is…

-          Egy kis pirítós és kávé van reggelire, ha megfelel!

-          Meg, köszönöm! –ültem le vele szemben.

-          Jó étvágyat!

-          Jó étvágyat! –kezdtem enni, de csak pár falat ment le a torkomon.

-          Valami baj van?

-          Nézze, ami az előbb…

-          Felesleges magyarázkodnia… -mosolygott rám.

-          De… csak azt akarom, hogy tudja, én nem szoktam ilyet csinálni! Fogalmam sincs, hogy került le rólam az a köntös…

-          Oké! Értem, elég lesz! Nyugodjon meg, pontosan tudom, hogy maga nem holmi könnyű nőcske! Nem kell magyarázkodnia! Előfordul! Most inkább egyen!

-          Jó… -mosolyodtan el és folytattam az evést.

Reggeli után összeszedtem a dolgaimat.

-          Na jöjjön, elviszem! –Tom.

-          De…

-          Nincs de…

-          Előtte még haza akartam menni, átöltözni.

-          Gondoltam, de megvárom! –rántott vállat- Utána még rengeteg dolgunk lesz az irodában és a főnöke biztosan nem szidja le, ha egy kicsit késik!

-          Rendben! –adtam oda neki a slusszkulcsot, aztán el is indultunk- Hát ez volna az! –nyitottam ki előtte az ajtót.

-          Otthonos! –nézett körbe.

-          Köszönöm! –vezettem a konyhába- Üljön le és várjon itt, 10 perc az egész!

-          Rendben!

-          Halihó! –jött be Brad is.

-          Te mit keresel még itt ilyenkor? Rég suliban kéne lenned, nem?

-          Nincs első két órám, most indulok!

-          Szerencséd! És miért nem mosogattál el, kértelek, nem?

-          De igen, de vártam, hogy haza gyere és befejezd a vacsorádat!

-          Jó kifogás, na sipirc a suliba és délután légy szíves és csináld meg!

-          Oké!

-          Köszönöm! –mentem a szobámba.

-          Remélem a barátja nem fog haragudni rá, az este miatt! –jegyezte meg Tom félhangosan.

-          Kije? –kérdezte Brad.

-          A barátja…

-          Nincsen barátja!

-          Biztos vagy benne?

-          Igen. Évek óta egyedül van, miért?

-          Nem fontos…

-          Oké, én tényleg mentem, mielőtt tényleg leszedi a fejem! –nevetett Brad- Viszlát!

-          Szia…

-          Kész is vagyok! –csatlakoztam Tomhoz pár perc múlva.

-          Helyes kölyök a fia!

-          A mim? –néztem nagyokat.

-          Hát a fia…

-          Ja, ő?

-          Igen!

-          Ő nem a fiam, hanem a kisöcsém, Brad…