Egy óra múlva, miután mindenki kisimogatta magát és megszáradt, visszaballagtunk a házhoz, ahol leültünk vacsorázni.

-Jó étvágyat mindenkinek! –foglalt helyet legutoljára, a háziasszony, Maria.

A vacsora vidáman telt, jó volt nézni, ahogy a gyerekek csak csacsognak és csacsognak. Olyan jókedvűek voltak, látszott, hogy jól érzik magukat itt. Talán mi is lehozzuk majd ide párszor a kicsit. Amikor csak tehetjük.

-Köszönöm, a vacsorát! –álltam fel az asztaltól- Mennyei volt!

-Csatlakozom, isteni volt! Köszönjük Maria! –bólintott Tom is beleegyezően és csatlakozott hozzám.

Felmentünk a vendégszobánkba és ledőltünk egy kicsit.

-Olyan békés itt… -sóhajtott Tom- És olyan jól is laktam… -mosolyodott el.

-Miért, én talán éheztetlek otthon?

-Hát valamilyen formában igen… -nézett rám sóvárogva- De a te főztöd finomabb!

-Na ne nyalizz itt Kaulitz!

-Eszemben sincs! –nevetett és fölém hajolt- Az én menyasszonyom a legtökéletesebb háziasszony a világon!

-Ühüm, folytasd még… -húztam fel a szemöldököm várakozóan.

-Fényezzelek még? –csókolt a nyakamba.

-Hát, ha már elkezdted… ne hagyd abba! –vigyorogtam fel rá.

-Mármint mit ne hagyjak abba? –csókolta a kulcscsontomat.

-A dicsérést…

-Hm… őrülten szexi vagy… és minden pillanatban begerjedek rád… édes vagy… és munkamániás tyúk… -nevetett.

-Hé, dicsérést kértem!

-Bocsánat, csak elég nehéz koncentrálni… szóval! Gyönyörű vagy… okos, és hihetetlenül finom… szexbomba vagy kisanyám…

-Tényleg? –sóhajtottam fel.

-Tényleg… -harapott a fülcimpámba- Mindened tökéletes…

-Kövér vagyok…

-Terhes vagy… és gyönyörű a hasad… -csókolt a köldökömbe.

-Tom… -nyögtem fel.

-Tudom, tudom… csak kényeztetlek… -szállt le rólam.

-Nem! –húztam vissza magamhoz- Akarlak!

-Mi?

-Itt és most! Azonnal! –csókoltam meg.

-K-komolyan mondod?

-Na, mi az? Most, hogy meggondolom magam, te már nem akarod? –haraptam a nyakába és magamhoz öleltem.

-De… de akarom… -csókolt meg szenvedélyesen és gyengéden rám nehezedett, vigyázva, nehogy kárt tegyen bennem.

Minden érintése finom és óvatos volt. Lágyan becézgette ajkaimat, míg kezei a hasamon és a melleimen jártak. Csókjai kezdtek egyre lejjebb haladni, mígnem elért a pocakomhoz. Éreztem, ahogy a gyomrom bukfencezik egyet az érzéstől, hogy egészen a méhemben is érzem azt a forró kéjes érzést, amit Tom vált ki belőlem. Lassan megszabadított a felsőmtől, aztán a melltartó is lerepült, egyenesen a sarokba. Érzékien simogatott tovább, míg el nem kezdtem remegni a vágytól.

-Siess… siess már… -nyeltem nagyokat.

-Hová sietsz? –vigyorgott fel rám pimaszul.

-Kaulitz… -köszörültem meg a torkom- Ne kínozz…

-Eszemben sincs…

Simogató és cirógató kezei még lentebb vándoroltak, éreztem, hogy a nadrágom cipzárjánál.

-Biztos vagy benne? –nézett rám, amikor már egyikünkön sem volt zavaró tényező, azaz ruha.

Csak szaporán bólogattam, mire elmosolyodott és folytatta, amit elkezdett…

Nem bántam meg, hogy engedtem neki, mindketten ezt akartuk már egy jó ideje és most kellőképp lenyugodtunk, hogy kibírjuk a maradék egy hónapot.

-Szeretlek… -szuszogott a nyakamba.

-Én is téged… -nyomtam egy csókot izzadt mellkasára.

-Kicsim… -simogatta a hajam.

-Hm?

-Te… milyen esküvőt akarsz?

-Nem tudom… nem gondolkodtam még rajta…

-Én arra gondoltam, megtarthatnánk itt!

-Komolyan beszélsz?

-Igen, ez a hely tökéletes, nem? Nyugodt, békés, gyönyörű… ideális az esküvőnkhöz… Itt lennének a közeli rokonok, anyuék, Billék, a srácok, a te szüleid, Mariáék, a barátok…

-Jól hangzik… -mosolyodtam el, ahogy elképzeltem.

-A tónál lenne valamikor naplemente előtt… Halk hegedű szólna, a szél belekapna a hajadba, ahogy közeledsz felém, én pedig ezer wattos mosollyal az arcomon várnálak! Anyum addig vigyázna a kicsire, akinél a gyűrű lenne… Gondolj csak bele, ha ő adná oda a gyűrűt egy párnán…

-Anyukád segítségével persze…

-Édes lenne… -mosolyodott el.

-Először essünk túl a szülésen… hogy tervezted?

-Mármint mit? Te fogod megszülni, rám ne számíts! Az a nők dolga!

-Nem úgy értem te hihetetlenül észlény… hanem… hanem…

-Ott leszek-e melletted?

-Igen… n-nem muszáj, ha nem akarod! Én csak… már csak egy hónap van, és azt hiszem, kezdek egyre jobban bepánikolni…

-Minden rendben lesz kicsim! Ott fogom fogni a kezed, és ha megszületik, a padlóról is te kaparhatsz majd fel, ígérem!

-Ó, majd fellocsollak én, ne félj!

-Valami nevet is ki kellene találni, nem gondolod?

-De igen… de semmi ötletem sincs…

-Neked? Pont neked nincs ötleted, aki annyi regényt írt már, tele jobbnál jobb nevekkel? Ezt kétlem…

-Tudom Tom, de a saját gyerekemnek azért másabb kitalálni valamit… Nagyobb felelősség, mint egy képzeletbeli szereplőnek…

-Igaz… majd kitalálunk valamit együtt… mit szólsz a Lizához?

-Liza Kaulitz? Hm… nem is rossz…

-Gondolj csak bele, a kicsi Lizi lenne a szemünk fénye…

-Úgy látom, romantikus hangulatban vagy… -simogattam végig a hasán.

-Sajnálom! –nevetett- Szólj, ha sokat szövegelek…

-Én nem bánom! –bújtam közelebb.

-Jó éjt édes… -csókolt meg.

-Jó éjt! –simogattam meg az arcát, mire lejjebb kúszott –Mit…

-Jó éjszakát kislány! –puszilta meg a hasam- Jó legyél!

-Még mindig nem hall téged! –kuncogtam.

-Biztos vagy benne?

-Hát…

-Szokott rugdosni éjszaka?

-Nem igazán…

-Na látod! –húzta ki magát büszkén és visszafeküdt mellém.

-Aludj jól te kis babasuttogó!

Mosollyal az arcomon aludtam el, lehet, hogy hülyeségnek hangzik, vagy talán sablonnak, de mindennap újra beleszeretek Tomba. Felfoghatatlan, hogy ennyire mázlista legyek, hogy ő az enyém… Nem tudom, mit tehettem, amiért kiérdemeltem a szerelmét, de nagyon örülök neki. Nem is kívánhatnék jobb férjet, és jobb apát a kislányomnak.

Reggel korán kidobott az ágy, így csak néztem egy darabig, ahogy Tom szuszog mellettem, aztán elővettem a laptopomat és írni kezdtem egy keveset, legalább amíg alszik.

-Akkor most térjünk vissza a tegnapi munkamániás tyúk kijelentésemhez…

-Te fent vagy? –ijedtem meg- Én csak írok egy keveset!

-Igen, azt látom… -nézett rám, olyan „nem megmondtam?” tekintettel Tom.

-Meg kell lennie, vagy talán szülés közben fejezzem be? –nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Hát, ha meg tudod csinálni, megeszem a… az összes fejkendőmet! –nevetett.

-Na jó reggelt! –tettem el a laptopomat és megcsókoltam kötözködős hangulatában lévő szerelmemet.

-Neked is! –vigyorgott és viszonozta, miközben a hasamat simogatta.

-Ááááh! –sikoltottam fel a fájdalomtól és a hasamhoz kaptam, Tom pedig ijedten kapta el a kezét.