-Úgy érted… -nézett fel a lépcsőn az emeletre- Maradj itt…

-Nem, ne hagyj itt! –fogtam meg a kezét- Együtt… -néztem rá félve.

-Oké… -bólintott- De ha azt mondom fuss, akkor te futsz…

-Nélküled sehová…

-Rendben… -sóhajtott- Makacs nőszemély…

Lassan és halkan mentünk fel a lépcsőn, nem mintha már ennyi idő alatt nem szúrta volna ki a behatoló, hogy itthon vagyunk, hisz nem voltunk éppen halkak. Persze ha egyáltalán még itt van. Adja az ég, hogy ne legyen…

Alaposan körbejártunk minden szobát, végig fogtam Tom kezét szorosan, és csak akkor nyugodtam meg, amikor bezártunk minden ajtót.

-Előről kezdődik? –néztem rá kétségbe esetten- Mert ez most nagyon nem hiányzik! Egy hónap múlva megszületik a kicsi, hogy neveljük fel, ha nem vagyunk biztonságban? Ha valami baja esik…

-Nyugodj meg, utána járunk… lehet, hogy megint Scott…

-Nem hiszem… ha jó tudom, talált már mást…

-Bontsd ki a levelet…

-Rendben… -nyúltam remegő kezekkel a borítékért.

-Ne félj… -ölelt át hátulról, én pedig olvasni kezdtem a sorokat.

„És akkor a nő szorosan a férfi mellkasához bújt, aki gyengéden vonta magához a testét. Tudták, akárkivel is hozza össze majd a sors őket, ők már mindig is egymáshoz tartoznak. Történjék bármi és próbálja őket szétválasztani bárki. Örökre…

Vagy mégsem?”

Az üzenet ennyiből állt, mégis lényegre törő volt. Ez az idézet az egyik könyvemből volt. Mégpedig abból, amit akkor írtam, amikor Tommal megismerkedtem. És a kérdés a végén? Valaki közénk akar állni? Valaki nem nézi jó szemmel a kapcsolatunkat… Valaki… de ki?

-Mi ez az egész… -ráncolta a homlokát Tom.

-Nem tudom… valaki szét akar minket választani… -néztem fel rá.

-Csak hogy ez nem fog menni…

-Úgy gondolod?

-Kicsim… szeretlek! –simogatta meg az arcom- Úton van a kisbabánk… Ennél boldogabbak nem is lehetnénk! Valaki féltékeny, egészségére… de minket nem választ szét.

-A lakásunkban járt… Újra megteheti!

-Ezesetben, újra lett egy testőröd… Csak nehogy újra elcsábíts… -mosolygott rám féloldalasan. Tudtam, hogy csak meg akar nyugtatni és hálás voltam neki. Azonban most az életünkről volt szó, és ha nem is közvetlenül az volt veszélyben, a kapcsolatunk nekem az életet jelentette.

-Szeretlek! –csókoltam meg.

-Én is téged… Vigyázok rátok…

Aznap már sehová sem mentünk, csak otthon feküdtünk egymással. Tom simogatott, én pedig a levélen agyaltam. Valaki olyan lehet, aki olvasta a könyvem, és aki engem is ismer. Vagy Tomot… Ki a fene lehet ez?

Másnap délre kellett bemennem a szerkesztőségbe, megmutatni az eddigi anyagot Judy-nak

-Ez fantasztikus! –mosolygott rám, amikor elolvasta.

-Komolyan?

-Istenem Cammie… rengeteg könyvet írtál már, mindegyik sikeres lett, de te még most sem hiszed el, hogy jót írsz! –nevetett- Komolyan mondtam!

-Köszönöm…

-Minden rendben? A kicsi?

-Növekszik… -simogattam meg a hasam- És persze sokat rugdos… Még van egy hónap!

-Tom?

-Minta apa… mindenben támogat! Megkérte a kezem…

-Gratulálok! Álompár vagytok, megfogtátok az isten lábát!

-Én is úgy érzem! Ilyen boldog még sosem voltam!

-De?

-Honnan…

-A szemed mosolyog Cammie… valami mégis beárnyékolja… Történt valami?

-Kaptunk egy levelet… pár sor volt csak… az egyik könyvemből… valaki közénk akar állni…

-Micsoda? De hát ki?

-Fogalmam sincs… de nem hagyom, hogy megtörténjen… mit kell még átélnünk, hogy végre békén hagyjanak minket?

-Küldök valakit a házatokhoz…

-Nem, ne küldj! Tom vigyáz ránk, nem lesz semmi baj! De nem tudnék úgy élni, hogy valaki mindig figyel ránk… Megoldjuk…

-Biztos vagy benne?

-Igen Judy… ne aggódj… most megyek! Tom vár haza, azt mondta elvisz valahová…

-Rendben, menj… és szólj, ha tehetek érted valamit…

-Rendben, köszönöm! Szia… -összeszedtem a cuccom és távoztam az irodájából.

A lifthez tartva megcsörrent a telefonom, így felvettem.

-Igen, ki az? –szóltam bele, miközben beszálltam.

-Maga az írónő?

-Igen, ki keres?

-Az nem fontos…

-Miért keres?

-Azért, hogy megmondjam, készüljön fel a veszteségre…

-Nem értem…

-Talált egy levelet, nemde?

-Maga ezt honnan…

-Én tettem oda… ha akarnám, le tudnám zuhantatni a liftet, amiben éppen áll… ám az túlságosan is egyszerű lenne…

-Ki maga? –nyeltem egy nagyot. Mi ez az egész? Ám ahogyan ezt végiggondoltam, a lift egy rázkódással megállt és elsötétült.

-Mit akar tőlem? –csuklott el a hangom, rettegtem, mi jön most…

-Maga olyan boldog, maga olyan tökéletes… megvan mindene… ám rossz férfit választott…

-Miért fáj ez magának… Miért baj, ha boldog vagyok?

-Majd megtudja… -a vonal túlsó végéből monoton zúgás jött, jelezve, hogy lerakták és a lift is újra indult. Remegő térdekkel szálltam ki és zokogva hívtam fel Tomot, hogy jöjjön el értem. Úgy éreztem, mindennek vége. Ma meg is ölhettek volna és nem csak én voltam veszélyben, de a kisbabám is. Márpedig azt nem fogom hagyni, hogy neki bármi baja essen. Azt már nem!

-Kicsim? –rohant oda hozzám Tom, amikor ideért.

-Vigyél haza… -fogtam a hasam, mert elkezdett görcsölni idegességemben. Ha a kicsinek bármi baja is esik…

-Jól vagy?

-Nem igazán…

-Elviszlek egy orvoshoz, és közben elmondod mi történt… -pattant be a kocsiba és már lépett is a gázra. A kocsi csikorgó kerekekkel indult el a betonon.

-Felhívott valaki a liftben… megfenyegetett… Azt mondta, le tudna zuhanni a lift…

-Blöffölt kicsim…

-Aztán a lift megállt… Nagyon megijedtem Tom… ki a fene lehet az? Ha a kicsit bántja én nem állok jót magamért…

-Próbálj megnyugodni, árthat a babának…

-Nem könnyű…

-Megértem, de meg kell próbálnod…

-Tom… nagyon fáj a hasam… -mélyeket lélegeztem, míg az orvoshoz értünk és megérkezve Tom akkora hisztit csapott, hogy azonnal fogadott minket az orvos. Megultrahangozott, mi pedig feszülten vártuk a híreket.

-A magzat szíve nagyon gyorsan ver… érte önt bármiféle sokkhatás az elmúlt időszakban?

-Igen… -szorult össze a szívem a félelemtől- De… ugye minden rendben vele?

-Fogjuk rá…

-Hogy érti ezt?

-Nézze, nem fogok mellé beszélni! A maga állapotában…

-Az én állapotomban?

-Az a legjobb, ha nyugodt. Bármilyen stresszhatás a kicsire is hatással van, így megkérem, próbáljon higgadt maradni…

-De hogy értette ezt?

-Doktor úr, kérem… -lépett közelebb Tom és megszorította a kezem- Beszéljen világosan!

-Rendben, nos… ha idegeskedik és nem nyugodt az elkövetkezendő egy hónapban, könnyen megeshet, hogy a kicsinek baja esik, vagy hamarabb jön világra és koraszülött lesz…