-Fejsd ki kérlek… -néztem fel rá, majd visszafeküdtem a mellkasára.

-Beléd szerettem Cammie! De tudod ezt nem lett volna szabad! Ha meg akarlak védeni, objektívnek kell lennem! Nem szabad, hogy az érzelmeim befolyásoljanak. Azért álltam ellen neked annyiszor, pedig híd el, hogy… hidd el, hogy nagyon nehéz volt… -sóhajtott- A medencében… vagy egyáltalán mikor megláttalak a dolgozó szobádban, abban a fekete keretes szemüvegedben. Életemben nem láttam még egyetlen nőn sem olyan szexisen, mint rajtad! Hallottam, amikor a nagybátyáddal beszéltél a konyhába, hogy neked nem kell testőr. Azt gondoltam, újabb hisztis nővel lesz dolgom, de amikor megláttalak… Elakadta a szavam.

-Inkább én tűnhettem úgy, mint egy ütődött… -mosolyodtam el visszagondolva az emlékre.

-Talán egy kicsit… -nevetett.

-Hé!

-A legédesebb ütődött, aki valaha is láttam! –csókolt meg hosszan.

-Úgy viselkedtem, mint egy zakkant tini… A medencénél is…

-Tetszett benned, hogy el akarsz csábítani… de nem engedhettem… Éjszakánként fent voltam, nem tudtam aludni! Tudtam, hogy pár szobára vagy tőlem és még csak meg sem érinthetlek…

-Akkor azért hallottad, amikor az egyik este lementem vízért…

-Igen! Azért voltam olyan ideges, mert próbáltam ellenállni neked. Érdekelt minden zaj, ami a szobádból kijött! Amikor tusoltál, vagy öltözködtél… csak azt bántam, hogy nem láttalak! Az a medencés incidens meg… már én sem bírtam tovább! –nézett rám éhes tekintettel. Amikor először szeretkeztünk, madarat lehetett volna velem fogatni! De ahogyan eljött a reggel, egy kicsit észhez tértem! Nem tudtalak volna megvédeni, ha nem tartom magam távol tőled legalább azok után…

-Elmondhattad volna, hogy azért vagy olyan…

-Miért, akkor leálltál volna a csábítással?

-Nem… -vallottam be.

-Ez is tetszik benned… makacs vagy, akár egy öszvér! Sosem adod fel!

-Tom?

-Hm?

-Tényleg tetszett a könyv?

-Igen! –mosolyodott el- Imádtam! A főszereplő nő rád emlékeztetett, első sorban ezért vittem el… de el is akartam olvasni! Nem szándékoztam vissza hozni, azt hittem, majd egy idő múlva jobb lesz, nem vágyom már annyira rád, de ez egyre rosszabb! Azt hiszem, én már mindig a tiéd leszek…

-Mindig? –bújtam közelebb.

-Azért egy dolog érdekelne…

-Mi?

-Miért pont a nő vőlegénye volt a gyilkos? Úgy értem, az ember bárkire számítana, csak rá nem…

-Éppen ezért! –mosolyodtam el- És Scott miatt…

-Hogy érted?

-Amikor azt a könyvet írtam, akkortájt kezdtem gyanítani Scott viszonyáról… nem tudom, mindenképp le akartam vezetni a dühömet. Nem az fájt, hogy megcsal, hanem az, hogy ennyire nem kellek neki! Mindenképp a vőlegényt akartam bűnösnek…

-A könyvben ő is megcsalja a nőt… azért öli meg a nyomozót, mert a nő után kutatott, de megzsarolta, hogy mindent elmond neki, ha nem ad neki milliókat…

-Pedig a vőlegény nem volt épp a legszegényebb! De a kapzsiság a mindenkiből kiöli az embert, aki nem vigyáz…

-Úgy tudom, Scott is gazdag volt…

-Miután eljegyzett, örökölt a nagyapjától, aki elhunyt. Azt hiszem, nem neki való volt a vagyon, megváltoztatta… És nem bírta kezelni sem! Ezért akart visszaszerezni… hogy kifizessem a tartozását…

-Mi volt a váláson?

-Enyém maradt a ház… felajánlottam Scottnak, hogy kifizetem a tartozását… feltéve, ha utána békén hagy és soha többé nem látom! Szerződést írtunk! Ha megszegi, börtönbe kerül! Az uzsorás már a nyomában volt, ha nem utaltam volna át neki a pénzt, lehet, hogy már a holnapot sem érte volna meg… Nem vagyok érzéketlen ember, ahol tudok, ott segítek, legyen az az exférjem is… de legalább örökre megszabadultam tőle, neki pedig jó lecke volt…

-Az új könyvvel hogy haladsz? –csókolt a nyakamba.

-Rosszul… -húztam el a szám- Mióta elmentél, kiveszett belőlem… valami…

-Elolvashatom, mi van eddig? –kérdezte gyengéden.

-Komolyan érdekel? –csillant fel a szemem izgatottan. Scottot sosem érdekelte mit írok, egy könyvemet sem olvasta el.

-Na hozd ide szépen! –csapott a hátsómra játékosan, én pedig már szaladtam is a laptopért.

Annyira jól esett, hogy el akarja olvasni, Tomon látszik, hogy más, mint eddig bárki az életemben. Önfeláldozó és figyelmes.

-Ez volna az… csak 5 fejezet, megbirkózol vele? –tettem le elé a gépet.

-Még szép! –csókolt meg.

Amíg ő olvasta, én felvettem a trikóját és átölelve a hátát, vártam, hogy végezzen. Néha adtam rá egy-két csókot, simogattam a bordáit és a mellkasát és figyeltem, ahogyan a mellbimbói reagálnak.

-Kész… -dőlt hátra 20 perc múlva, így engem odapasszírozva a kanapé támlájához, de nem bántam, isteni érzés volt. Átöleltem a nyakánál és a nyakába csókoltam.

-Milyen volt?

-Hosszú… ha mondjuk nem hergeltél volna, közben, fele ennyi idő alatt is végzek… -jegyezte meg egyáltalán nem mérgesen. Elkapta a csuklóm és csókolgatni kezdte.

-Tetszett? –sóhajtottam fel.

-A hergelésed? Nagyon!

-Nagyon vicces vagy! –böktem oldalba.

-Nagyon tetszett… -rántott maga elé az ölébe.

-Komolyan? –néztem fel rá csillogó szemekkel.

-Eddig nagyon tetszik, pedig ezelőtt sosem olvastam romantikus történeteket! Tetszik a fogalmazásod, a nő karaktere és a férfié… az olyan ismerős nekem…

-Te vagy… -pirultam fülig- Ezt a könyvet akkortájt kezdtem, mikor találkoztunk. Előtte pár nappal, de a férfi karaktere még sehogy sem állt össze… Te öntöttél bele életet és lelket.

-Szóval az én vagyok benne? –kérdezte, mire csak bólintottam egyet- Akkor mégsem tetszik!

-Miért?-kérdeztem kétségbeesve, hisz eddig nem volt vele baja.

-Mert a főszereplő nő, akivel összejön, nem te vagy! Márpedig nekem csak te kellesz! –hajolt le hozzám egy mindent elsöprően szenvedélyes csókért- Megijedtél?

-Igen! –mosolyodtam el- Gonosz vagy Tom!

-Javíts meg! Adok rá neked egy életnyi időt…

-Honnan veszed, hogy meg akarlak javítani? Különben is… így vagy nekem tökéletes… -nyögtem fel simogató ujjaitól, melyek a szegycsontomon jártak.

-Cammie… -súgta a nevem rekedten, majd ismét ajkaimra tapadt. Fölém mászott és csókolgatni kezdte ujjainak útvonalát.

-Tom… -húztam magamhoz. Újabb szenvedélyes órát töltöttünk el a kanapén, majd félálomban csak azt éreztem, hogy felvesz a karjába és felvisz a szobámba. Lerakott a puha ágyneműre és betakart, majd bemászott mellém.

-Jó éjt kicsim… -csókolta meg a homlokom.

-Tom… -nyöszörögtem.

-Hm? –simogatta a hátamat mosolyogva.

-Valamit még meg kell beszélnünk… -erőltettem meg magam, hogy még ne aludjak el.

-Mit?

-A munkád…

-Mi van vele?

-Testőr vagy még?

-Úgy érted nálad, vagy úgy általában?

-Általában…

-Nem… megmondtam, hogy felhagyok vele utánad…

-Akkor jó… -nyugodtam meg. Nem akartam, hogy Tomnak életveszélyes munkája legyen és örültem, amikor azt mondta, utánam abbahagyja.

-Miattad hagytam abba…

-Komolyan?

-Komolyan! –mosolyodott el- Most újabb állást kell keresnem…

-Milyen állást?

-Hm, nem is tudom… nem keresel véletlenül egy ezermestert?

-Még meglátom! –mosolyogtam fel rá- Szerinted akadna jelentkező?

-Egy már biztosan van! –csókolt meg- De bébi csőszködöm is, ha kell…

-Ebben a házban nincsenek gyerekek…

-Még… -csókolt meg, és tudtam, Tom mellett teljesülhet minden álmom. Ez a ház pedig már nem sokáig lesz üres…