-Kimegyek úszni… -dobtam le a táskámat haza érkezve és már szaladtam is fel a lépcsőn.

-De…

-Muszáj levezetnem a feszültséget, de ha gondolja, magán is megtehetem! –csuktam is be a szobám ajtaját magam után és csak akkor esett le milyen kétértelműen beszéltem. Vagy csak nekem tűnt annak? Menten elsüllyedek…

Gyorsan átöltöztem bikinire, mielőtt Tom bekopogna és elkezdene velem vitatkozni, hogy azonnal felejtsem el az úszkálást. Márpedig nekem senki sem fogja megmondani mit tegyek… többé nem.

Magamra kaptam még egy köntöst, fogtam a törölközőmet és a konyhába vonultam egy jó hideg koktélt keverni magamnak. A Brontosaurus koktél mellett döntöttem, az alkoholmentes és eszméletlen finom, pont jó egy kis úszáshoz. Szerencsére minden volt otthon hozzá, úgyhogy neki is láttam. Egy kis jég, szódavíz, grapefruitlé, lime leve és grenadine keveréke. Pompás íz világ és kitünően oltja a szomjat. Tom az udvaron volt, ahogy számítottam is rá. Biztos körbekémleli a terepet, kezdtem már kicsit unni ezt az egészet és meg is ijeszt ez az óvatosság, mert így egyfolytában azt érzem, van mitől félnem. Kezdek paranoiás lenni…

-Tiszta a levegő testőrkém? –raktam le koktélom az egyik kisasztalkára, a törölközőmet pedig az mellette elterülő napozóágyra.

-Komolyan is vehetne… -fordult felém és mintha elpirult volna.

-Én komolyan veszem… -mosolyodtam el- Kér egy koktélt?

-Nem köszönöm…

-Alkoholmentes!

-Maga csak ússzon… én pedig vigyázok magára… -ezzel oda is lépett mellém és egy gyors mozdulattal kigombolta, majd levette sötétszürke ingjét, mely alól előbukkant kidolgozott felső teste. A szívem is majd’ megállt a látványra, direkt csinálja? A nyál is összefutott a számban.

-M-mit csinál? –léptem hátrább, mint aki attól fél, hogy mentem letámadják. Örültem volna neki, de az igazság az, jobban féltem attól, hogy én támadom le őt.

-Ne is foglalkozzon velem…

Elkaptam a tekintetem, vettem egy mély levegőt és levettem a köntöst. Hátat fordítottam neki és azt is ledobtam a napozóágyra. Még pár nyugtató lélegzetvétel, majd egy nagyobb és beleugrottam a vízbe, gondosan ügyelve arra, hogy mindenképpen lefröcsköljem Tomot. Ezt kapja az, aki okoskodik nekem. Bosszantott Tom higgadtsága és egyszeriben azon kaptam magam, hogy mindennél jobban szeretném őt felbosszantani. Hogy legalább egy kis érzelmet lássak az arcán.

Úsztam pár hosszt, míg el nem fáradtam.

-Hé… ideadná a koktélomat? –támaszkodtam a medence pereméhez.

-Persze… -állt fel jól elkényelmesedett helyéről és oda adta a poharam.

-Kösz… nem jön be?

-Kihagynám…

-Mert innen nem tudna megvédeni, ha valaki ránk tör? Vagy nem tud úszni?

-Ne nevettessen…

-Jöjjön már, ígérem nem fojtom bele!

-Nem is tudna!

-Mivel érhetem el, hogy bejöjjön?

-Semmivel…

-És ha veszélyben forog az életem?

-Nem forog veszélyben…

-Jaj, segítsen, begörcsölt a lábam… -kezdtem el ficánkolni a vízben.

-Hazudik…

-Nem tudhatja… és ha igazat mondok?

-Ne szórakozzon! Nem hallott a firól, aki farkast kiáltott? –guggolt le hozzám.

-De, csak hogy én nő vagyok…

-Az… -nézett végig rajtam, szinte égette a bőröm a pillantása. De miért van ez? Lehet, hogy tényleg kell egy pasi?

-Gyerünk, mentsen meg… -buktam a víz alá és onnan néztem Tom tétovázását.

-Cammie, hagyja abba! Cammie! Cammie, jöjjön fel!

-Hagyja, hogy megfulladjak? –jöttem fel mosolyogva.

-Ez nem vicces… Hé!

-Jöjjön be… -buktam le ismét.

-Cammie! –még a víz alól is hallottam kiáltását- Cammie… francba… -levette a farmerjét és utánam ugrott.

-Már kezdtem félni! –nevettem.

-Azért vagyok itt, hogy megvédjem, nem azért, hogy szórakoztassam! –szúrt le, de láttam a szája szélén egy kis mosolyféleséget.

-Védjen meg az unalomtól! –fröcsköltem le.

-Hisztis nőszemély… -mosolyodott el.

-Na, fogadjunk, hogy bele tudom fojtani…

-Erre kíváncsi leszek… -húzta fel az egyik szemöldökét.

Nekirugaszkodtam és a vállába kapaszkodtam. Libabőrös lett, de biztosan csak a hideg víz miatt. Próbáltam lenyomni a víz alá, de sehogy sem ment, Tom kemény, mint a kőszikla. És mintha odaragadt volna a helyére. A háta mögé úsztam és onnan is próbálkoztam, de sikertelenül. Átöleltem a nyakánál, mire ő előre rántott, egyenesen a vízbe és nem eresztett.

-Hé… -néztem fel rá zavartan, mivel teljesen a mellkasához húzott.

-Na, mi az, feladta? –nézett le rám és egyből megkomolyodtam. Csak a szemét néztem és meg sem moccantam. Tom közelebb hajolt és lehunyta a szemét. Annyira meg akartam csókolni, de nem tettem. Nem tehettem. Ő a testőröm, és mint mondta, azért van itt, hogy vigyázzon rám, nem azért, hogy szórakoztasson…

Pár pillanat múlva sóhajtott egyet, majd elengedett.

-Bocsánat… -szabadkozott rekedt hangon.

-Hé… -kaptam el a karját, magamhoz húztam és megcsókoltam. Először csak hagytam, aztán egy kis habozás után viszonozta. Átöleltem a nyakánál és teljesen hozzá simultam. Meleg tenyere a hátamat simogatta, ahogy ő is közelebb húzott magához. Aztán hirtelen elszakadt tőlem.

-Neh… -néztem utána.

-Nem tehetjük… -merült le a víz alá és kiúszott.

-Tom…

-Hibáztam! –fordult felém, amikor kiért- Bocsásson meg… -ment be a házba gyors léptekkel.

Én rontottam el valamit? Hiszen akarta, láttam rajta. Vagy rosszul vettem volna észre? Megvártam, míg lenyugszom, aztán én is kiúsztam és felvettem a köntöst. Tom bent ült a nappaliban és úgy tett, mint aki nem vett észre, de tudom, hogy látott. Neki semmi sem kerüli el a figyelmét.

Felmentem és átöltöztem. Muszáj volt dolgoznom, így lementem és száműztem magam a dolgozószobámba.

-Lássuk… -nyitottam meg az eddigi vázlatot és átolvastam. Nem éreztem annyira reménytelennek, sőt, egészen jó volt. Szinte láttam magam előtt a cselekményeket, melyeket Tom hajt végre. A fene vinné el őt. Miért van rám ilyen hatással? És milyen hatással is? Csak ő jár a fejemben és nem értem miért hagyta abba azt a csókot. Belebizsergett mindenem, ha csak eszembe jutott. Nagy nehezen sikerült vissza terelnem gondolataimat az íráshoz és hozzá is fogtam. Rengetegszer elakadtam.

-Cammie… -rántott ki világomból egyszercsak Tom hangja.

-Hm? –néztem fel rá fáradtan és letettem szemüvegemet az asztalra, amit eddig rágcsáltam.

-Nagyon dolgozik?

-Igazság szerint megakadtam… -sóhajtottam.

-Miért nem pihen? Ha jól vettem ki Judy szavaiból, tegnap egész sokat haladt…

-Igen, valóban… de ha ellustulok, nehéz lesz folytatnom…

-Értem… -lépett beljebb.

-Leül? –mutattam az asztalom előtti székek egyikére.

-Nos… azt akartam mondani… -foglalt helyet- Hogy ami a medencében…

-Felejtsük el…

-Nem, én azt hiszem magyarázattal tartozom…

-Nem kell magyarázkodnia, az én hibám, bocsásson meg! Azt hittem akarja…

-Akartam! Csak… nem szabadott volna megtennem! Elfogulatlannak kell lennem, mert ha nem vagyok az, ez zavarhat a munkámban! Itt az a fontos, hogy megvédjem! Ezért azt hiszem, nem szabadna többször megtörténnie…

-Rendben… -láttam be.

-Láttam kint a nappaliban pár könyvét… tízet, ha jól számoltam… nem semmi…

-Köszönöm…-mosolyodtam el.

-Arra gondoltam, elolvashatnám-e az egyiket…

-Mi?

-Az egyik könyvét…