Reggel jóleső napfény szökött be az ablakon, egyenesen az ágyamra vetülve. Kedvem sem volt felkelni, de muszáj volt. Ma még a szerkesztőmmel is beszélnem kell. Fél 9-kor csoszogtam be a konyhába, Tom már ott volt, és nekem egyből eszembe jutott a tegnapi körbekémlelés. Megnyugtatott a jelenléte.

-Jó reggelt! –kortyolt gőzölgő kávéjába- Feketén?

-Igen! –mosolyogtam rá hálásan és elvettem a felém nyújtott bögrét- Köszönöm!

-Kér reggelit? Van tojás is, de hoztam péksüteményt is…

-Igazán nem kellett volna fáradnia!

-Nem fáradtság…

-A péksütit választom…

-Tessék!

-Köszönöm…

-Tudja, beszélnünk kellene néhány dologról…

-Nem felel meg a szobája?

-De, a szobával semmi gond, nagyon szép és közel van a magáéhoz is szóval… Úgy értem erről az egészről beszélnünk kell! Tud esetleg olyat, aki rosszat akar magának?

-Ellenségre gondol?

-Olyasmire, igen!

-Nem tudok senkiről sem…

-Gondolkozzon… volt barát? Esetleg féltékeny barátnő? Egy rajongó…

-Elváltam, vagyis majd fogok… egy-két hét és kimondják a válást…

-Esetleg egy dühös férj?

-Nos, ami azt illeti, nekem lenne jogom dühösnek lenni! A legjobb barátnőmmel csalt évekig… Úgyhogy a barátnők is kihúzva! Rajongók… sosem volt velük gondom, kulturált rajongói közösséggel rendelkezem! Én csak egy író vagyok és nem egy rocksztár!

-Sajnálom… ami a férjét illeti…

-Én is… Hát, nem egymásnak teremtettek minket!

-Maga szerint ő…

-Hogy ártana-e nekem? Nem tudom… lehet… kész őrület ez az egész… Köszönöm a reggelit, most mennem kell!

-Hová? –kapta fel a fejét.

-Megbeszélésem lesz a szerkesztőmmel! Csak nem azt akarja mondani, hogy…

-Nem mehet!

-Micsoda? Muszáj mennem, már napok óta halogatom! Nézze, nagyra értékelem, hogy segít és vigyáz rám, de tőle nem kell tartanom! Ő talán az egyetlen barátom! Nem egy bérgyilkos vadászik rám, csupán valaki erre ólálkodik!

-Rendben… menjen!

-Köszönöm…

-De magával megyek!

-Ne! Úgy értem… nem mondhatom el nekik, hogy ki maga… csak feleslegesen aggódnának! Egy óra alatt megjárom az egészet, ígérem!

-Nekem az a dolgom, hogy vigyázzak magára és ez csak úgy megy, ha mindig a közelemben van!

-Kérem… -néztem rá könyörögve.

-Hol lesz a megbeszélés?

-Feladom… -sóhajtottam és felmentem a szobámba készülődni- Öltözzön fel, de ha lehet egy kis eleganciát is vigyen bele… -kiabáltam még vissza.

10 perccel később már a konyhában kortyolgattam a hideg narancslevem, amikor Tom lépett be. Majdnem félrenyeltem a látványától. Ő mindenhogy jól néz ki? Fekete farmert viselt egy sötétszürke inggel és egy fekete sportzakóval. Fekete cipője és sötétszürke fejkendője volt. Szívdöglesztően nézett ki, épp hogy nem csordult ki a nyálam.

-Kész van? –kérdezte és alaposan végigmért- Nagyon csinos…

-Kö-köszönöm… -pirultam el- Igen, mehetünk…

Beszálltunk a kocsimba és elindultunk a megbeszélésre. 10 perc kocsikázás és síri csönd után megérkeztünk, egy szálloda éttermébe.

-Szia! –köszönt Judy, a szerkesztőm két puszival.

-Szia! –ültem le mellé.

-Ki a kísérőd? –bökött állával Tomra, aki megállt tőlünk pár méterre és a tömeget pásztázta.

-Ó, ő csak… öhm…

-Jó napot! –lépett oda végül hozzánk- Tom vagyok, Cammie barátja!

-Nagyon örvendek! –mosolygott Judy és alaposan végigmérte őt, engem pedig elfogott a féltékenység, nem voltam rá büszke. Pedig csak megnézte magának Tomot.

-Khm… -köszörültem meg a torkom.

-Egy pillanat és jövök… -távozott Tom az asztalunktól.

-Neked aztán jó szemed van! De honnan akasztottál le egy ilyen pasit? Olyan, mint egy rocksztár…

-Ő nem a barátom… vagyis nem olyan, amilyenre te gondolsz…

-Én nem szólok bele, hogy kivel mit csinálsz, amíg nem hanyagolod el a munkát… Hogy haladsz a könyvvel?

-Haladgatok…

-És ez mennyiségben mégis mennyit jelent?

-Megvan az első 3 fejezet! Tegnap egész nap ezen dolgoztam…

-Igen? Na! Volt ihleted! Elhoztad?

-Persze… -vettem elő laptopomat a táskámból és megnyitottam a vázlatot. Amíg Judy elolvasta, rendeltem magamnak egy italt. Pár perc múlva Tom is megérkezett és rendelt magának egy sört.

-Hát ez… hát ez… -motyogott Judy néha olvasás közben és az arcáról nem lehetett levakarni azt a szokásos mosolyt, amikor biztos benne, hogy egy remekművet olvas. Zavarba tudott vele hozni, ugyanis én sosem éreztem az írásaimat profi munkának. Számomra sosem voltak teljesen készen, még évekkel később is találtam bennük egy-egy hibát, amikor újra olvastam őket könyvként. Mindig lenne mit hozzájuk fűznöm, de akkor már késő.

-Tetszik? –kérdeztem reménykedve, valahogy nem tudtam eldönteni, hogy mit is gondol.

-Hogy tetszik-e? –nézett rám hitetlenkedve- Még szép, ez zseniális! És ahogyan a férfi jellemét leírtad! Ez eddig a legjobb! –nézett Tomra és elakadt a szava. Rájött. Lebuktam, tudja, hogy róla mintáztam, mindenki levenné, aki olvassa, és aztán meglátja Tomot. Már csak abban reménykedhettem, hogy nem buktat le.

-Köszönöm… -jöttem zavarba, de láthatóan tom szerencsére nem vett észre az egészből semmit- Tom, kifizetnéd ezeket a pultnál? –nyomtam pár dollárt a kezébe és el is ment.

-Tudom, mire gondolsz… -fordultam azonnal Judy-hoz.

-Róla mintáztad!

-Nem, ez nem igaz, én csak…

-Cammie? –nézett rám átható pillantással.

-Oké… róla mintáztam, de neki ezt nem kell tudnia!

-Hm, rendben! De nem értem miért ne tudhatná! Nem gondolod, hogy örülne neki?

-Ő csak egy barát… tegnap óta ismerem csak és…

-Tegnap óta? És máris könyvet írsz róla?

-Nem róla írom!

-Ő az egyik főszereplő, épp csak a neve nem Tom, hanem Ted!

-Ez nem jelent semmit!

-Szerelmes vagy!

-Nem vagyok! –háborodtam fel.

-Akkor mi ez?

-Nem tudom… -kaptam el a tekintetem.

-Nézd! Te vagy a kedvenc ügyfelem! Imádom, amit írsz és egyszerűen annyira bele tudom élni magam az írásaidba, hogy ha sírnak, én is sírok, ha nevetnek, én is nevetek! De senki sem hinné el, hogy te írtad, ha megismerik a magánéleted!

-Nekem nincs magánéletem…

-Éppen ez az! Szerelmes sztorikat írsz, pedig a magánéleted egyelő a nullával… annak ellenére, hogy most válsz és eddig férjnél voltál…

-Ismered Scott-ot… A karriere mindig is fontosabb volt… vagy a legjobb barátnőm…

-Elhanyagolt, értem én! De most, hogy küszöbön a válás, igazán engedélyezhetnél magadnak egy kis életet! Ez a Tom igazán jó pasi, kár lenne kihagyni! Azok a szemek! Jó ég, megnézted te a szemeit? Csodálatosak!

-Igen, észrevettem… -néztem Tom felé, aki a pultnál ücsörgött. Talán látta, hogy jobb, ha most nem zavar- Rendben, elmondom neked, de csak neked és nem kell megijedned! Tom a testőröm, azért van velem, hogy vigyázzon rám! Állítólag valaki ólálkodik a házam körül és velem lesz, míg ki nem derül ki az!

-Bajban vagy? –kérdezte ijedten.

-Nem! Biztosan csak valami kamasz lesz, ezért mondtam, hogy nyugodj meg! Nem vagyok veszélyben…

-Hát… mellette én sem lennék… Mit nem adnék azért, ha egy ilyen pasi vigyázna rám…