-          Nagyon vicces! –mosolyodtam el kényszeredetten.

-          Miért?

-Hát mert én… a titkárnője vagyok…

-          És?

-          Hát… öhm… és ezért nem is merném megtenni!

-          De akarná? –tartotta fogva a tekintetem még mindig.

-          Nem!

-          Ó… miért nem? Nem vagyok az esete?

-          Nem az, csak…

-          Csak?

-          Barátom van! –vágtam rá az egyetlen épkézlábnak tűnő kifogást.

-          Értem! Hűséges típus?

-          Természetesen igen!

-          Helyes! –mosolygott rám- Szerencsés fickó!

-          Köszönöm… -pirultam el a tekintetétől és a hazugságomtól egyaránt.

-          Akkor nézem is tovább… -nézett végre a listára és nem rám. Belekortyoltam a boromba és már pötyögtem is be a következő nevet.

Órákig ott voltam és a nevek csak jöttek és jöttek egymás után szép sorjában, sehogy sem akartak elfogyni.

-          Istenem, mindjárt fél 1! Ne haragudjon rám, csak annyira belelendültem… -szabadkozott Tom.

-          Hát igen, későre jár! –dörzsöltem meg a szemem, aztán tekintetem a majdnem kiürült borosüvegre tévedt- Ezt mi ittuk meg?

-          Igen, azt hiszem! –mosolyodott el.

-          Remek… -jutott eszembe a ház előtt parkoló kocsim- Használhatnám a telefonját? Az enyém otthon maradt, ahogy látom…

-          Persze, tessék!

-          Csak taxit hívok, mert ittasan nem akarok…

-          Szó sem lehet róla! Én hoztam ilyen helyzetbe, nem hagyom, hogy ilyen későn még taxizgasson, veszélyes! A legkevesebb, hogy itt alszik!

-          Nem szükséges, igazán…

-          De igen! Jöjjön, megmutatom a vendégszobát!

-          Rendben… -adtam fel és inkább mentem utána.

-          Ha bármire szükséges van, szóljon! Van fürdőszoba is, meg fogja találni.

-          Köszönöm.

-          Én köszönöm, hogy ennyit fáradt értem! És ne haragudjon, hogy eddig…

-          Egyikőnk sem nézte az órát, nyugodjon meg!

-          Jó éjt Barbara! –mosolygott rám.

-          Magának is!

-          Viszlát! –ment ki.

Sóhajtva néztem körbe, majd elfoglaltam a fürdőt. Letusoltam és az ott talált köntösbe bújtam.

-          Hm, puha… -simítottam végig a takarón.

Bemásztam az ágyba és lehunytam a szemem a gyors elalvás reményében, de nem sikerült…

-          Barbara… Barbara… -rázogatott valaki finoman, és amikor kinyitottam a szemem, csak azt láttam, hogy süt a nap, így átfordultam a másik oldalamra, ahol viszont Tom mosolygó arcával találtam magam szemben, aki ott ült az ágyam szélén.

-          Jesszus! –rémültem halálra.

-          Ne haragudjon, hogy megijesztettem! –mosolyodott el még jobban- Azt hittem készülődik már…

-          Elnézést, csak nem szólt az ébresztőm! A telefonomon szokott… -dörzsölgettem a szemem álmosan és felültem.

Akkor láttam csak, hogy alig van rajtam takaró, ami a lámamon a combimig fel volt gyűrődve és olyan meztelennek éreztem magam…

-          Mennyi idő, míg elkészül?

-          10 perc!

-          Akkor addig megterítek!

-          Én pedig letusolok és…

-          Állj! –kapta el a karom, mielőtt kibújok a takaró alól.

-          Mi az? –kérdeztem.

-          Erre talán szüksége lesz! –vette fel a földről a köntösöm.