Munka után elmentem abba a klubba, ahol a szilveszteri buli volt. Elkértem a listát, nem mintha bármi értelme lett volna, de a látszatot meg kell adni…

-          Volt valami? –hívott fel Tom a vacsorám kellős közepén.

-          Megkaptam a listát!

-          Remek, hozza át!

-          Most?

-          Igen, tudja a címemet, nem?

-          De igen, de…

-          Várom! –tette is le.

-          Remek… -sóhajtottam.

-          Munka? –kérdezte Brad, felnézve a kakaójából.

-          Az… ezt már nem fejezem be… -toltam el a tányérom.

-          Mikor jössz haza?

-          Nem tudom, azt hiszem, egy óra az egész! –álltam fel- Remélem, minden házid kész van, az osztályfőnököd felhívott, hogy egy hete nem írod meg őket!

-          Csinálhat ilyet a főnököd? Mármint, hogy munkaidő után…

-          Elvileg nem! Szép húzás volt, de nem felejtem el a házijaidat! Ha hazajöttem, megnézem őket!

-          Oké…

-          Na mentem, minél hamarabb essek túl rajta! Szia! –kaptam fel a táskámat a benne lévő listával és elmentem.

Az út autóval nagyjából 20 perc volt, köszönhető a gyér forgalomnak. Mintha az isten is azt akarná, hogy minél hamarabb lebukjak…

-          Végre! –nyitotta ki előttem az ajtót Tom, kopogásom után nagyjából 5 másodperccel.

-          Elhoztam a…

-          Jöjjön be! –mondta, majd lesegítette rólam a kabátot.

-          Köszönöm… -néztem körbe.

-          Foglaljon helyet, érezze otthon magát!

-          Köszönöm… -ültem le a kanapéra- elhoztam a listát és a laptopomat is, hátha szükség lesz rá…

-          Remek! Kérem a listát! –ült le mellém.

-          Khm… tessék… -adtam oda neki.

-          Lássuk csak… ú… -futotta át.

-          Nagyjából az egész cég ott volt, kivéve a takarítók és a különböző személyzeti munkások!

-          Ez sok…

-          De leszűkíthetjük! Megvan minden dolgozó adata, beleértve a családi állapotát is! Tehát akinek van párja, férje, bárkije, kizárhatjuk!

-          Maga zseniális!

-          Ugyan… -jöttem zavarba- Na lássuk!

-          Menjünk végig az egészen!

-          Most?

-          Igen…

-          Oké… -nyitottam fel a laptopom fedelét- Maga mondja a neveket, én pedig megkeresem!

-          Hány név van?

-          Pár száz…

-          Hú…

-          De abból vannak férfiak is!

-          Akkor is sok! –mosolyodott el- Hozok egy kis vörösbort, maga is kér?

-          Köszönöm, igen! –néztem utána.

Komolyan itt vagyok ebben a hatalmas házban Tommal kettesben és borozgatni fogunk? Amilyen ritkán iszom, ennek még nem lesz jó vége…

-          Tessék! –rakta le elém a poharamat- Na vágjunk bele…

-          Mondja az első nevet…

-          Lássuk csak, ő férfi, férfi…

-          Még jó, hogy ők vannak többen…

-          Á, végre egy nő…

-          Na mondja! –kortyoltam bele a boromba.

-          Maga! –nézett rám- Maga volt? –kérdezte, én pedig ledermedtem.