-          Minden rendben ment, amíg azt nem mondta, hogy megemeli a fizetésem!

-          Na igen… -Rebeca.

-          Simán megúszhattam volna, miért kell egy csókot így felfújni? Nyomozgathattam volna egy kicsit, aztán közlöm vele, hogy nincs meg! Ő túlteszi magát rajta, újabb nőket szed fel, én pedig bámulhatom őt továbbra is a háttérből…

-          És neked ennyi elég?

-          Igen! Jobb, mint a semmi! Mert ha lebukok, akkor vége!

-          Nem tudhatod! –makacskodott barátnőm.

-          Nem megy… nem mondhatom el neki…

-          Akkor viszont találnod kell egy nőt, aki hasonlít rád!

-          Nem kell, hogy hasonlítson! Csak a magassága, és max a hajhosszúság! Sötét volt!

-          És mit mondott még?

-          Azt mondta, még sosem csókolták meg így! –mosolyodtam el. Már a gondolatra is bizseregni kezdett az ajkam-

-          És ezt a képességedet hol rejtegetted eddig? –szidott le Rebeca- 100 pasid lehetne…

-          De csak lehetne… a parfümömet is megdicsérte…

-          Azért el ne szállj! Jön Mona… -nézett a hátam mögé.

-          Mi?

Mona… ő a helyettes titkárnője, ő mindig tud mindenkiről mindent. És persze mindig ott van, ahol nem kéne. Mindig is az állásomra fájt a foga, ezt mindenki tudja a cégnél. Bármit megtenne azért, hogy elérje a célját. Sosem kedveltem azt a tenyérbe mászó fajtáját.

-          Szióka! –köszönt, amikor odaért az asztalomhoz.

-          Szia Mona, mit akarsz? –kérdeztem cseppet sem erőltetve meg magam az illemtudó hangsúly érdekében.

-          Csiripelték a madarak, hogy a nagyfőnök valami nagy melóval bízott meg téged!

-          Rosszul csicseregték!

-          Nem hiszem Csak nem a bulin történt valami?

-          Ezt honnan veszed?

-          Na és van már sejtésed, ki lehetett?

-          Ki?

-          Tudod jól…

-          Nincs… értesítelek, ha megtalálom…

-          Van egy olyan érzésem, hogy nem fog előkerülni… -nézett rám hosszan- Na sziasztok! –tipegett el.

-          Tudja… -néztem utána.

-          Nekem is az az érzésem… -Rebeca.

-          De honnan?

-          Ő mindig mindent tud… Valahonnan ezt is kiderítette!

-          Meg kell tudnunk, honnan!

-          De addig is… keresned kell egy hasonmást csókkirálynő!

-          Igaz… -sóhajtottam- Hol kezdjem?

-          A vendéglista! Majd csak lesz rajta valaki, aki elvállalja…

-          Nagyon remélem!

-          Várj! Na és Mona? Nagyjából egy magas veled, és a haja csak egy kicsit rövidebb… igaz, hogy az övé vörös, de…

-          Nem!

-          De miért nem?

-          Tudod jól, hogy Tom pénzére fáj a foga! Annak a nőnek teljesen mindegy, ha van az illetőnek pénze.

-          De ha Tom tudná, kirúgná nem?

-          Nem…

-          Nem értem! Bárki mással összejönne, de h te voltál az, kirúg?

-          Pontosan!

-          Azt hiszem, az önbizalmad a mínuszokat súrolja… jobban, mint gondoltam!