Másnap reggel egy órával hamarabb keltem, biztos, ami biztos. Nincs rá szükség, hogy esetleg késés miatt is kapjak a fejemre.

Útban az iroda felé megvettem az aznapi újságot és jól átolvastam az álláshirdetéseket. Semmi bíztató…

-          Jó reggelt! –köszönt Tom, amikor beért az irodába.

-          Jó… reggelt… -folytattam már csak a mögötte becsapódó ajtónak- Remek…

-          Barbara, hozna nekem egy kávét? –szólt ki telefonon.

-          Azonnal… -pattantam fel a helyemről és a kávéfőzőt céloztam meg. Fél perc múlva már vittem is be a főnöknek.

-          Köszönöm… -kortyolt bele.

-          Nincs mit! –hátráltam kifelé.

-          Barbara?

-          Igen?

-          Most van valami dolga?

-          Igazából csak…

-          Remek, akkor üljön le kérem…

-          Oké… -nyeltem egyet és leültem.

-          Van nekem egy… személyes problémám! Abban kérném a segítségét…

-          A segítségemet?

-          A szilveszteri partyn történt egy kis… incidens…

-          Incidens? –kérdeztem ismét vissza. A pánik első jele.

-          Igen… -mosolyodott el- Amikor minden lámpa leoltódott egy teljes percre… egy nő megcsókolt!

-          Egy nő?

-          Muszáj visszakérdeznie folyton? –nevette el magát.

-          Elnézést…

-          Abban kérném a segítségét, hogy kiderítsem, ki volt az!

-          Nem a barátnője?

-          Nem! Ő nem így csókol!

-          Miért? Jó… volt? –kérdeztem rá, nem is tudom miért.

-          Maga szerint nekem milyen hírem van nők terén?

-          Nőfaló…

-          Igen! Tehát nem egyel volt már dolgom… nos, ilyen csókot még egyiktől sem kaptam… Ezért is érdekel annyira, hogy ki volt az… az a csók… több volt egy szimpla csóknál…

-          Semmilyen tippje sincs?

-          Fogalmam sincs, ki lehetett…

-          Akkor ez nehéz ügy lesz!

-          Bízom a képességeiben! A vendéglista az ön feladata volt, ha jól tudom…

-          De már nincs meg!

-          A klubnak biztosan megvan még, kérje el tőlük!

-          Rendben… esetleg… egyéb adatok?

-          Lássuk csak… -állt fel az asztaltól- Jöjjön csak ide!

-          De…

-          Csak álljon ide elém!

-          Rendben… -köszörültem meg a torkom, majd odaálltam.

-          Igen… nagyjából akkora, mint maga… -lépett még közelebb, éreztem finom illatát is.

-          Értem…

-          Hm… jó illata van! Milyen parfümöt használ? –hajolt egészen a nyakamhoz.

-Öh… Céline… -nyögtem ki nagy nehezen.

-Finom…

-Köszönöm!

-Akkor mehet és sok sikert hozzá! Bármire szüksége lenne, csak szóljon! Pénz nem számít!

-Rendben! –léptem el tőle, mielőtt megint megcsókolom.

-Barbara! –szólt utánam- Bízom magában! Kérem, legyen gyors és diszkrét!

-Igyekszem!

-Köszönöm!

-Viszlát!

-Ja igen, majd elfelejtettem! Természetesen nem leszek szűkmarkú! Ha megtalálja nekem, megemelem a fizetését!