-          Igen? Ki az? –vettem fel a telefonomat reggel, amit a takaró alól tapogattam ki. Hulla fáradt voltam, ugyanis még órákig a csókon agyaltam este.

-          Barbara, szükségem van magára!

-          Rám? –ültem fel azonnal- Mr. Kaulitz…

-          Be tud jönni az irodába?

-          Ma? De ma nincs munka és Brad…

-          Nem munka, ez ő… személyes ügy…

Személyes ügy? Tehát mégsem felejtette el a csókot, sőt, valahonnan rájött, hogy én voltam és most személyesen akar kirúgni… Húznom kell az időt, amíg tudom…

-          De Mr. Kaulitz… én… sajnálom, de a ma nem jó… fáradt vagyok…

-          Ó… értem! Biztosan a tegnapi buli miatt! Sokáig maradt fent?

-          Igen… szóval ne haragudjon, de…

-          Értem én, holnap majd beszélünk… ne haragudjon, ha felébresztettem…

-          Akkor holnap!

-          Viszlát Barbara! –tett le.

Istenem, most mit tegyek? Holnap már elkerülhetetlen lesz a találkozás, muszáj bemennem dolgozni. A kérdés csak az, hogy vajon van-e értelme… Utoljára hallgattam Rebecára, az biztos…

-          Szia! –jött be Brad.

-          Szia… milyen volt a buli? –kérdeztem.

-          Jó volt! Látod, már 11-re itthon voltam! –nézett az órára.

-          Ügyes vagy…

-          És a te bulid milyen volt?

-          Öhm… tartalmas…

-          Vagyis?

-          Tartalmas! –ismételtem- Menj, öltözz át, aztán rendelhetsz ebédre pizzát!

-          Pizzát? Fura vagy te nekem, valamit eltitkolsz?

-          Nem!

-          De igen!

-          Najó… tegnap tettem valamit, amit nem szabadott volna.

-          Kiraboltál egy bankot?

-          Nem, dehogyis!

-          Akkor? Bünteti a törvény?

-          Nem, azt hiszem!

-          Jövőre megyek a rendőr suliba, szóval vigyázz!

-          Nyomás átöltözni őrmester! -mosolyodtam el.

Amint Brad kiment, beálltam a zuhany alá. Egyre jobban bepánikoltam. Vajon bünteti a törvény, ha megcsókolok valakit? És egyáltalán ez szexuális zaklatás? Nem mintha Tom úgy nézett volna ki, mint aki nem akarja, csak épp nem tudta, hogy én vagyok.

Vajon akkor is így csókolt volna, ha tudja, én vagyok az, a láthatatlan titkárnője? Biztosan nem…

-          Rebeca, nagy bajban vagyok! –hívtam fel barátnőmet kétségbeesve.

-          Megöltél valakit? –mormogott, úgy látszik, álmából keltettem fel.

-          Nem! Tomról van szó! Azt hiszem, tudja, hogy én voltam!

-          Ó, ez jobb hír! Honnan veszed?

-          Felhívott!

-          És… és mondta neked? Ejnye-ejnye Barbara, hogy merted ledugni a nyelvedet a torkomon? –kuncogott.

-          Lehet, hogy ez neked vicces, de én nem találom annak! Ki fog rúgni!

-          Mondta, hogy tudja?

-          Nem! De reggel felhívott, hogy menjek be, személyes ügyről lenne szó…

-          Anyám…

-          El kell kezdenem állást nézni…

-          Előbb várd meg, mit akar!

-          Félek Rebeca, nincs valami jó érzésem…

-          Nyugodj meg! Idegességgel semmit sem oldasz meg!

-          Oké…

-          Holnap kiderül minden…