-          De csini valaki!

-          Kösz, mehetünk!

-          Ma te is találni fogsz valakit, az biztos!

-          Nem hiszem… nekem csak…

-          Tudom… a főnök kell! –fejezte be mondatomat Rebeca.

-          Igen… -sóhajtottam.

-          Akkor megszerzed! –rántott vállat.

-          Persze! Mi sem egyszerűbb!

-          Eljátszod a részeget és rámászol!

-          Nem játszok meg semmit sem!

-          Hát, te tudod! –nevetett.

-          Barátnője van…

-          Komolyan? Fene…

-          Ugye?

-          Ki a csaj?

-          Fogalmam sincs! Szőke, hosszú combokkal és szempillákkal!

-          Hé, előítéleteid vannak? Én is szőke vagyok!

-          De te kivétel vagy4

-          Na azért!

-          Tom Kaulitznál sajnos semmi esélyem nincs… -néztem ki az ablakon.

A klubban már javában tartott a buli, mindenfelé nevetgélő és táncoló párok, Rebeca is gyorsan talált magának partnert, így én a pulthoz ültem le.

-          Mit hozhatok?

-          Tudna hozni nekem egy olyan koktélt, ami úgy néz ki, mint az alkohol?

-          Persze… -mosolyodott el.

Nem gyakran iszom, így az alkoholt sem bírom annyira, szóval ha mégis iszom, az rögtön a fejembe száll. De ma semmi kedvem nem volt a bulizáshoz. Néztem a többieket, ahogyan szórakoznak… nekem is menne. Csak valahogy gyerekesnek tűnik ez az egész. Pedig még csak 23 éves vagyok. Talán mert rám hárult minden felelősség 16 évesen, hogy eltartsam magamat és az öcsémet, már megkeseredtem. Ezeknek az embereknek fogalmuk sincsen arról, hogy milyen 16 évesen azért dolgozni, hogy legyen mit adnom az öcsémnek enni és tudjon iskolába járni. 16 évesen kerültem ehhez a céghez, ahol most dolgozom gyakornoknak. Muszáj volt hamar beletanulnom, így jó munkaerő lettem és amikor 18 éves lettem, engem tettek meg a főnök titkárnőjének. Ennek már 7 éve és a főnökök csak úgy jöttek mentek. Aztán 2 éve beállított az irodámba egy jött-ment pimasz alak, a kisfiús sármjával és azt állította, ő az új főnök. És mint később kiderült, igazat mondott. Azóta Tom Kaulitz titkárnője vagyok… És ami a legnagyobb baklövésem egész életemben az az, hogy beleszerettem…

-          Jól mulatsz? –csatlakozott hozzám Rebeca éjfél előtt pár perccel.

-          Istenien… -ironizáltam egy sóhaj kíséretében- Szépen itt hagytál!

-          Ne haragudj! De találtam egy nagyon édes srácot és…

-          Értem! Legalább egyikőnk estéje jól alakul…

-          Megvan! Csókold meg Tomot!

-          Menjek oda és…

-          Éjfélkor! Amikor egy teljes percre leoltódnak a lámpák!

-          Neeeem…

-          Deee!

-          Nem tudom megtenni! Atya ég! –pirultam bele a gondolatba.

-          Tedd meg! Na mentem! –puszilt meg, amikor elkezdődött a visszaszámlálás. 10, 9, 8, 7…

Atya ég, el sem hiszem, hogy ezt csinálom… Torkomban dobogó szívvel indultam el Tom felé. 3, 2, 1… minden fény kialudt, a teremben koromsötétség lett. Most, vagy soha!

Átöleltem Tomot a nyakánál és megcsókoltam. Meghaltam és a mennyben vagyok…