A sok alkohol, az emelkedett hangulat lehetett az oka mindennek. De mivel az ünnep ellenére aznap még egy korty alkoholt sem ittam, más lehetett… Talán az Ő iránta érzett szerelmem lehetett.

Persze Ő még csak észre sem vett soha. A titkárnője voltam, mégis ügyet sem vett rólam.

-          Barbara, ha az öcsém felhívna, bekapcsolná hozzám?

-          Természetesen!

-          Köszönöm, utána maga is haza mehet készülődni az esti partyra.

-          Rendben!

Hát persze… a ma esti céges party. Felháborítónak találom, hogy még szilveszterkor is dolgozni kell. Jó, persze ez nem munka, elvégre egy szórakozóhelyen lesz ez a céges buli, de szerintem mindenkinek lenne más dolga. Persze én ebbe a mindenkibe nem tartozok bele… én otthon ülnék egyedül egy pohár pezsgővel, és azt ünnepelném, hogy még egy év eltelt… egyedül…

A telefonhívás pár perc múlva meg is érkezett, bekapcsoltam, utána minden cuccomat behajigáltam a táskámba.

-          Kész vagy? –rohant oda hozzám Rebeca, a legjobb barátnőm.

-          Mindjárt…

-          Siess, még ki kell csípnünk magunkat!

-          Jól van, jól van! –kaptam fel a táskámat.

-          Na halljam, mit vegyek fel ma este!

-          Mit számít ez, úgysem vesz észre senki sem!

-          Oké, akkor legyen az a kék, amit a múltkor vásároltunk…

-          Jó… -rántottam vállat.

-          Nem vagy valami lelkes! Én ma tuti bepasizok!

-          Neked nem nehéz! Gyönyörű vagy, hosszú szőke hajad van és azzal a kék szemeddel bárkit meghódítasz!

-          Nem tudom mit rinyálsz, dögös vagy!

-          Aligha hálózza be a pasikat az én két hatalmas barna szemem, de azért kösz! –nevettem.

-          10-kor felszedlek! –mondta, amikor leértünk a parkolóba- Dögös legyél!

-          Szia!

Hazavezettem, más álmom sem volt, csak egy forró fürdő.

-          Megjöttem! –kiálltottam el magam.

-          Szia! –rohant oda hozzám Brad azonnal.

-          Na mit szeretnél? –kérdeztem gyanakodva.

-          Szilveszter van és az egyik haveroméknál…

-          Felejtsd el! –vágtam közbe.

-          Mi? Ne már! Légyszi, engedj el!

-          Még csak 15 éves vagy, egyáltalán nem helyes, ilyen bulikra járnod! Felelősséggel tartozom irántad!

-          De…

-          Itthon maradsz!

-Tudtam, hogy nem engedsz majd el! Én úgy utállak! –viharzott el a szobájába, jól becsapva maga után az ajtót.

-Remek… -sóhajtottam.

Minden nap ez megy, mióta anyáék leléptek, lassan 10 éve. Én vagyok a gonosz nővér, aki visszatartom őt az élettől. Pedig csak vigyázni akarok rá. Már csak ő van nekem.

Vettem egy fürdőt, megvacsoráztam, utána elkészültem. Azt a sötétkék ruhát vettem fel, amit Rebeca mondott, annak ellenére, hogy túl kihívónak találtam. A szememet feketével húztam ki, a számat pedig vörös rúzzsal kentem be. Vállig érő barna hajamba lágy hullámokat csavartam, fekete magas sarkú, pár kiegészítő és készen is voltam.

10-kor Rebeca kocsiját hallottam lefékezni a ház előtt.

-          Elmentem! –szóltam be Brad szobájába.

-          Hát persze, csak én nem élhetek…

-          Ebédre itthon vagy! Nem később 1 perccel sem! –mosolyodtam el, majd csatlakoztam barátnőmhöz.