- hugi. Itthon vagy?- hallottam egy hangot péntek délelőtt- Chris!- kiabált
- mi van?- dünnyögtem a paplan alól
- gondoltam eljövök már taxival,ha te nem jöttél ki elém a reptérre- vágódott be mellém az illető
- Kevin- mosolyogtam,majd szorosan hozzá bújva öleltem meg- ha magamhoz tértem,megmagyarázom. De most még aludjunk
- Kíváncsi vagyok,hogy már hónapok óta miért nem alszod ki magad normálisan- nevetett fel,majd becsukta ő is a szemét,miután én nem válaszoltam
Kevin,a bátyám,már lassan 1 éve,hogy New York és Hamburg között ingázik. Ő Amerikában dolgozik,mint műszaki menedzser,én pedig fotósként,néha pedig 1-2 modellkedést is elvállalok. Szoros a kapcsolatunk,és néha kifejezetten örülök,hogy velem van,hiszen itt a nagy városban elég nehéz igaz barátra lelni. Bár akkor nem szeretem,mikor okoskodik,de 26 éves létére olyan tanácsokkal lát el,amivel egy testvérnek illik.
- a mai napi megmentőm- fogtam kezem közé a gőzölgő bögrét
- eléggé másnapos vagy- nevetett- gondolom akkor azt is elfelejtetted,hogy ma vagy 22 éves- adott át egy kis borítékot- Boldog Születésnapot Chris.- adott egy puszit az arcomra
- tényleg elfelejtettem- nyögtem fáradtan,miközben a borítékból 2db jegyet vettem ki- The Rev Theory? Ez most komoly?- pattantam ki szemeim
- holnap este 10kor. Csak Te és Én- mosolygott
- köszönöm- öleltem meg
- na de most mesélj- ült le velem szembe a pulthoz- mi ez a bulizós élet?
- Szexpartnerem van- mondtam ki rögtön- és azt hiszem,hogy belészerettem
„Az őszi-téli ruhakollekción kezdődött minden. A bemutatót egy sötét hajú,magas srác kezdte meg. Látszott rajta,hogy nem ebben a szakmában mozog,de érdekli a divat. Aztán megpillantottam egy fonott hajú férfit,aki boldogan figyelte a kifutón levő embert,tapsolt és mellette ülőnek beszélt néha-néha. Hatalmas késztetést éreztem arra,hogy készítsek róla is néhány képet. Nem akartam,hogy lássa,de nem tudtam elkerülni.
A műsor után,mikor a gépemet tettem el,valahogy megéreztem,hogy valaki mögöttem áll.
- hello- köszönt mély hangon
- szia. Nézd…sajnálom,hogy rólad is csináltam képeket,de ha szeretnéd akkor kitörlöm- nyúltam a fényképezőm felé egy kissé zavartan
- hé. Nyugi- mosolygott- csak azért jöttem,hogy meghívjalak téged az afterpartyra.
- Hivatalos vagyok oda- mutattam felé a kis kártyát a nyakamból- de azért köszi- vettem fel a táskát,és elindultam
- Mellesleg Tom vagyok- ért be szinte rögtön
- Nem adod fel,mi?- nevetve néztem rá,mire vigyorogva húzta ki magát- Chris vagyok-nyújtottam a kezem
- Örvendek- viszonozta,és azt hiszem,azzal a pillantással valami megindult bennünk
Már aznap hajnalban az ágyamban kötöttünk ki. Persze,néha találkozunk csak úgy, vagy ebédelünk,esetleg egy buliba megyünk,de mindig szobára kerülünk utána.”
- és most mit akarsz csinálni?- kérdezte Kevin a mesém után
- azt hiszem,hogy hanyagolni fogom. Muszáj…legalábbis egy ideig.
- Akkor talán már tegnap el kellett volna kezdeni,és nem vele hetyegni
- Ezt meg…-hebegtem
- Honnan tudom? Csak rád kell nézni- nevetett- de inkább szedd össze magad,fürödj meg,és menjünk egy kocsmába- hagyott magamra vigyorogva
- Kevin!- nyüszítettem
Azért egy jó 3 óra után sikerült rendbe hoznom magam,de csak egy kis „sportos” felszerelésben vittem el bátyámat a belváros egyik legjobb kocsmájába.
- szólítsd már meg- szóltam Kevinre a második kör után
- kiről beszélsz?- nézett rám érthetetlenül
- nincs barátja…és Kellynek hívják- biccentettem a fejemmel a pultos lány felé
- túl jól ismersz- rázta a fejét mosolyogva,majd miután az utolsó kortyot is megitta a korsóból,erőt vett magán és bevetette csábítási tudását.
Illett a bátyám mellé…végre egy normális lányra vetett szemet. Tulajdonképpen Kellyt már azóta ismerem,amióta itt lakom. Mondhatnám,hogy egymás lelkitársai vagyunk. Nem mellesleg,Kelly családja gazdag,csak ő egy teljesen hétköznapi életet akar élni,és abból amit megkeres…ergo,nem fogja érdekelni Kevin pénze.
- nem hittem volna,hogy itt fogunk találkozni egyszer- szólított le egy ismerős hangú srác
- kicsi a világ- mosolyogtam- mit keresel itt?
- Igazából követtelek…csak nem akartam megzavarni az alakulóban levő mai kuncsaftodat- nézett élesen a szemembe- bár úgy látom ez magától is elúszott-nézett el a fejem fölött
- Ő a bátyám…bár nem értem,miért magyarázkodom- vontam fel a szemöldököm
- Remek- vigyorgott
Éles váltás következett ezután…dühös voltam eleinte,de ahogy viselkedett,és komoly dolgokról beszélünk,hamar elszállt a haragom. Egy teljesen más személy ült mellettem,aki őszintén vall eddigi életéről,valamint érdeklődik felőlem is.
- Hugi- karolt át Kevin- elvittem a csini babát vacsorázni. Majd otthon találkozunk
- Rendben. Akkor majd megvárjalak?
- Nem kell. Van kulcsom. Egyébként te ki vagy?- nézett a „vendégemre”
- Tom- nyújtotta a kezét
- Kevin- viszonozta sokat hallottam ám rólad. Ne játssz a húgommal… szerelmes- váltott át kemény tesóvá
- Kevin!- mordultam rá,mire ő kacagva adott egy puszit a fejemre,és Kellyvel kézen fogva elindult
- Szóval szerelmes vagy- húzódott mosolyra Tom szája
- Ez rohadt ciki- fintorogtam- de…megkedveltelek
- Nézd Chris…tudod,hogy csak egyéjszakásnak indult- bólintottam- mégis már közel 4 hónapja járunk össze,és különböző programokon veszünk részt
- Be akarod fejezni? Vagy most hogyan tovább?
- Szerintem az alapokon rég túl vagyunk- mosolygott-igaz…a legtöbb lány nem ilyen helyen várja a kérdést,mint egy kocsma- nevetett fel,amin még én is elmosolyodtam,és zavartságom egy kicsit enyhült- de mi lenne,ha innentől kezdve egy párt alkotnánk?
- Ezt csak azért kérded,mert érzek valamit irántad?
- Nem…már korábban meg akartam. Kezdtelek apránként megismerni és bizonyítottál.
Nem mondtam semmit,csak percekig néztük egymást…végül megfogtam a kezét,közelebb hajoltam,és megcsókoltam. Ezzel megadtam a választ a kérdésére is. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
