„MC Soon-Soha nem felejtem el”. Ezt a számot hallgattam mikor már lassan a célnál voltam. A magyar számokat a mai napig nem igazán szeretem,de kivételek mindig akadnak. Legalábbis mondják.
- Tisztelt utasaink! Hamarosan Győr állomásra érkezünk. Köszönjük,hogy a MÁV-START Zrt. Társaságot választották- szólalt meg a hangosbemondón egy női hang,mire a szívem hevesen kezdett el verni
A pályaudvaron úgy éreztem magam,mintha külföldön lennék egy nagy,zsúfolt városban,annyi ember volt körülöttem. A lábam remegni kezdett,de vettem egy mély levegőt,és mosolyogva indultam el a kijárat felé.
- hello mama- karolt át valaki,és még meg is kócolt egy kicsit
- Norbi- nevettem fel,miközben a hajamat igazítottam meg
- Mit csinálsz errefelé?
- Látogatóba jöttem- csillant fel a szemem,mikor megláttam Gergőt- na és te?
- Meccset vezetek. A barátod?- intett a fejével
- A barátom,de nem úgy,ahogy azt te gondolod- álltam meg- melyikkel mész vissza?- néztem Norbira
- Fél hetessel. Te?
- Akkor a vonaton találkozunk- mosolyogtam,és Gergő felé vettem az irányt
- Menj csak,mert a barátod már vár- kiabált utánam,mire én bemutattam neki
Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor a karjai közt voltam, és érezhettem szívdobbanását,illatát. Az izmos testéről már ne is beszéljünk.
- milyen volt az út?- karolt át,és útnak indultunk
- hosszú- nevettem- de végre ideértem
Helyi járattal elmentünk a sétáló utcára. Nagy templom,szökőkutak,padok,de mégis elég széles hely az emberek számára.
Egy nagy szobor oldalához ültünk le,és beszélgettünk. Mi történt vele az elmúlt hónapban,milyen a kapcsolata a szüleivel,Bence és Emma hogy vannak,na meg mi a helyzet a pasikkal/csajokkal. Sose voltak tabu témáink,és ez most se volt másként.
- nem értem,hogy miért nem néznek komolyan rád. Természetes adottságokkal rendelkezel- mért végig gátlások nélkül,amitől én egy kicsit zavarban lettem- én tuti,hogy rád kattanék- kacsintott
- öhm- hirtelen nem jutott eszembe semmi,csak egy dolog- nincs kedved egy McFlurryhez? Túl meleg van- „remek Bogi. Ezt jól megcsináltad” gondoltam magamban
Gergő csak sejtelmesen mosolygott egyet,majd kézen fogott és a meki felé vettük az irányt. Csodálkozva néztem a kezünket,amitől a szívem hevesen kezdett el verni. Igaz,nem volt összekulcsolva, de sok olyan pár van, akik csak egy egyszerű „kézfogással” sétálnak együtt. Bár mi nem járunk együtt…
- hello. Egy eper és smarties,és egy csoki és smarties mcflurryt kérek- adtam le a rendelést a srácnak, majd a pénztárcámat kezdtem el keresni
- majd én fizetek- fogta meg a kezem Gergő- és nincs kifogás. Te vagy a vendég- mosolyogva nézett rám,mikor meg akartam szólalni
- csak legyél egyszer Debrecenbe- ráztam a fejem nevetve
- talán akkor majd fizethetsz. Talán- kacsintott,majd átvette a fagyikat
Egymással szembe ültünk. A tekintete szinte a bőrömet égette. Nem tudtam,hogy miért teszi azt,amit. Szórakozna,mert nem leplezem jól a zavartságomat? Vagy esetleg komolyan vesz? Netán tudja,hogy az érzelmeim milyenek iránta? Hogy nem csak egy barátra,hanem mint egy srácra,úgy nézek?
- köszönöm a mai napot. Jól éreztem magam- álltunk már a pályaudvaron
- várlak legközelebb is. Csak tudod… szólj előtte- mosolygott,majd megölelt,és adott a fejemre egy puszit
Nem igazán akartam elengedni, de szóltak a hangosbemondón,hogy 5 perc van indulásig. Bár,ahogy éreztem,ő is inkább csak erősebben ölelt,mint gyengébben.
- mennem kell- néztem rá egy kicsit szomorkásan
- vigyázz magadra. És szólj,ha megérkeztél- adott három puszit
Pár másodpercig még néztünk egymásra,mintha várnánk valamire, de elindultam. Alig voltam 1-2 méterre távol,megtorpantam,hátrafordultam- Ő még mindig szomorkásan nézett rám- majd hirtelen ötlettől vezérelve visszafutottam. Kezem közé vettem az arcát,és egy hosszú puszit adtam a szájára. De Gergőnek nem volt ennyi elég,és nyelvével utat tört,hogy ajkaimat kényeztesse. Nekem se kellett több,és már erőszakosan akartunk mind a ketten többet és többet.
- Szia Gergő- döntöttem suttogva a homlokomat az övének,majd a vonathoz futottam,amire épp fel tudtam szállni,máris elindult
- Na? Együtt vagytok már?- nézett rám Norbi,mikor leültem vele szembe
- Fogalmam nincs. De soha nem felejtem el ezt a napot- mosolyogva nyúltam ajkaimhoz,majd az ablakon kinézve gondoltam vissza az első csókunkra…