Elment és már most hiányzik. Azt mondta menjek velük, de nemet mondtam, mondván, hogy úgysem lenne időnk egymásra.
Azt igértük minden nap hívjuk egymást, de egy hét után abban is maradt ez...
Kölyökkorunk óta ismertük egymást, mindig jó barátok voltunk. Közös bunkerünk volt, ahová még mostanában is kijárok, ha bánt valami. Mindig számíthattunk egyymásra, mostanra mi változott? Lehet hogy felnőttünk. A bandájuk befutott és már nyugodtan lehet hanyagolni a barátokat...
Inkább már el sem mondtam neki azt a dolgot, hisz ki tudja, lehet hogy még kevesebbet lehetnénk együtt. Igen, már egy ideje többet érzek iránta puszta barátságnál, de ha rajtam múlik soha nem tudja meg. Úgysem változtatna semmin.

-Haló? - vettem fel csörgő telefonomat, amely visszarántott a valóságba.

-Szia!

-Bill...hogy halad a turné? - érdeklődtem, pedig legszívesebben az lett volna az első kérdésem, hogy "Mikor jöttök már haza???"

-Jól! Hiányzol mindenkinek!

-...Tom? - kérdeztem reménykedve.

-Neki a legjobban! Fél percenként hallgathatjuk tőle, hogy vajon miért nem jöttél el? - éreztem, hogy mosolyog.

-Ugye nem mondta el...

-Nem! Megigértem neked, hogy a kettőnk titka marad! De még mindig úgy gondolom, hogy el kéne mondanod!

-Tudom...és el is akarom, de lenne értelme...?

-Szerintem lenne...

-Ezt hogy érted? Mit akarsz ezzel mondani?

-Öhm...m-mennem kell! Késöbb beszélünk! Szia! - tette le gyorsan.

-Bill!...Bill! Hé...hhh...szia!
Alighogy letettem, kaptam egy sms-t Tomtól. A tenyerem izzadni kezdett, a szívem is csak úgy kalapált, hogy azt hittem kiugrik.

"Szügségem van rád!" - olvastam magamban fülig érő szájjal. Habozás nélkül írtam vissza a választ...

"Hol vagytok?"

"Most Berlinben...:)"

"Azonnal indulok!" - ahogy elküldtem már pakoltam is össze pár létfontosságú cuccot. A telefonom újabb sms-t jelzett, de mielött megnézhettem volna lemerült és kikapcsolt. Mindegy majd ha visszajöttem feltöltöm.
Estefelé értem abba a szállodába ahol ők száltak meg. Felhívtam a szobámban lévő telefonról Billt, hogy melyik szoba az övéké, és miután megtudtam átmentem.

-Szia! - ölelt át Bill mosolyogva - De jó látni téged!

-Köszi, téged is! Többiek?

-Georg és Gustav a játékteremben, a másik felem pedig az erkélyen issza le magát! Vigyázz vele, figyelmeztetlek! - nevetett - Kicsit becsípett már!

-Hogy hogy? Történt valami? - lepődtem meg, nem is kicsit.

-Nem tudom...valami sms-t emlegetett, meg hogy akinek küldte nem válaszolt és ezért tök' kivan!

-Pff értem! - mentünk ki Tomhoz.

-Heló édes! - emelte felém a poharát köszönésképp.

-Szia Tom! - indultam el felé, hogy megöleljem, de amikor odaértem hozzá, hirtelen magához húzott és megcsókolt. Nem volt kérdéses, hogy viszonoztam, hisz erre vágytam mindennél jobban már mióta.
Majd' kiugrott a szívem, ahogy éreztem, hogy a csípőmnél magához húz minél közelebb. Belekapaszkodtam a pólójába és én is közelebb húztam.

-Állj!... - léptem hátrább és megláttam Bill döbbent arcát is.

-Ne haragudj... - Tom.

-Miért csináltad?

-Én...olvastad nem?

-Mit? Hol? mikor? - zavarodtam össze.

-Az sms-em!

-Az utolsót nem...

-Magatokra hagylak... - ment be Bill.

-Tom, neked is be kéne menned, fel fogsz fázni!

-Nem érdekel! Csak az, hogy miért nem olvastad az sms-emet! Nem is érdekellek, ugye? Akkor miért vagy itt? Megmondom én! Mert szerelmes vagy belém! - emelte fel a hangját. Elég ijesztő volt így részegen.

-Mi?...Ezt...ezt meg honnan veszed?

-Látom a szemedben! - lépett közelebb - Te mit látsz az enyémben?

-Azt, hogy részeg vagy! - léptem hátrább.

-A részegek igazat mondanak! Nemdebár? És ha azt mondom, hogy én is szeretlek?

-Ez...rossz tréfát űzöl velem! Részeg vagy és össze-vissza beszélsz! Majd beszélünk, ha kijózanodtál!

-Ne... - rántott vissza és újra megcsókolt.

-Eressz! - taszítottam el és visszamentem a saját szobámba. Ez rossz vicc volt, akár részeg akár nem, velem nem játszhat...igaz, hogy szeretem, de attól még nem hagyom, hogy kihasználjon. Este szerencsére már nem keresett, másnap kora reggel pedig vissza is repültem Loitsche-be. Feltöltöttem a telefonomat, hogy majd megnézhessem az sms-t, de mielött elolvashattam volna Bill hívott.

-Szia! Jó reggelt! - köszöntem neki lehangoltan.

-Szia! Hogy vagy?

-Őszintén? Elég rosszul esett, hogy képes volt azért odarángatni, hogy kihasználjon...

-Szerintem nem azért hívott! Megnézted már az üzenetet, amit küldött?

-Nem...épp most akartam, csak közben hívtál!

-Szerintem olvasd el! És emlékezz, amikor azt küldte nem volt részeg!

-Oké...

-Szia!

-Szia! - tettük le. Csengettek, úgyhogy ledobtam a telefont az ágyamra és kinyitottam.
Valahogy kiment az egész a fejemből, elvoltam egész nap egyedül. Estefelé elkezdett szakadni az eső, úgyhogy inkább otthon maradtam. A szemem megakadt a telefonon...és eszembe jutott az sms. Vajon miért mondta Bill, hogy ne felejtsem el, hogy józan volt amikor írta?
Rákerestem hát a bejövő üzenetekre és egyből megakadt Tom nevén a szemem. Rámentem a legújabb üzenetre és nem hittem a szememnek! Rövid üzenet volt, csupán 9 betűből állt, mégis lényegretörő volt és elmondott mindent.

-Szeretlek! - olvastam fel hangosan. Szóval...mégis igazat mondott volna? Kopogás, sőt inkább dörömbölés szakította félbe e gondolatsoromat, de nem akartam kinyitni. Hallhatóan csak nem akarta feladni, úgyhogy mégis kinyitottam.

-Én is téged! - néztem az illető szemébe, majd megcsókoltam.

-Várj! - tolt el magától Tom.

-Mi a baj?

-Én...ne haragudj, hogy tegnap úgy viselkedtem veled! Tudom nem mentség, hogy részeg voltam, de...

-Csss! - húztam be.

-Szóval csak azt akartam mondani, hogy szeretlek!

-Én is...és te átláttál rajtam... - mosolyodtam el.

-Igazából csak reménykedtem! - húzott magához.

-Reménykedtem mióta megismertelek! - mondtuk egyszerre egy csókkal megpecsételve aztán szerelmünket...

/Agnusdei/