-Nyugi már, nem lesz baj! - nyugtatott bátyám, de hiába.

-És ha elszúrom, ha nemet mond? -pánikoltam be.

-Már miért mondana nemet? Hány éve vagytok már együtt!

-5!

-Na látod! Indíts lefelé! Téged keres! -nézett ki a busz ablakán, majd követtem a példáját és megláttam őt. Láttam, hogy Georgot és Gustavot üdvözli és a busz felé tekinget.

-És ha ezalatt a 6 hónap alatt amíg nem találkoztunk, kiszeretett belőlem?

-Nem szeretett ki, csak menj már! Komolyan egy 25 évesnek könyörgök, hogy tolja le a képét a bartánőjéhez? Minden rendben lesz, de ha tovább váratod, az csak rosszul esik neki!

-Oké...megyek! -határoztam el magam. -Várj!

-Mi az? -nézett rám furán, mintha elment volna az eszem.

-Hol van? -néztem körbe.

-Mi hol van?

-Mi? Mi? na vajon? A gyűrű! Hova tettem!

-Öhm öcsi... -lépett oda hozzám. -Erre gondolsz? -emelte fel a kezemet, amiben egy kis fekete doboz pihent.

-Mire is mennék nélküled! -mosolyodtam el.

-Na nyomás! -lökdösött az ajtó felé, majd mindketten lementünk. Megvártam amíg üdvözli  a bátyámat, aztán én következtem.

-Bill!!! -ugrott a nyakamba.

-Úgy hiányoztál! -szorítottam magamhoz és megcsókoltam. -Szeretlek kicsim!

-Én...én is szeretlek! -küszdött a könnyeivel.

-Gyere, menjünk be! -fogtam meg a kezét.

-Sok sikert! -kiabált még utánam Tom, majd bementünk.

-Mihez sok sikert? -nézett rám csillogó szemekkel.

-Majd meglátod! -csókoltam meg. -De előbb mesélj mi történt veled 6 hónap alatt! Őrülten hiányoztál, ugye tudod?

-Te is! -és csak mesélt és mesélt. Imádom mikor be nem áll a szája, gyorsabban hadar, mint én és ahogy közben hadonászik...szeretem minden mozdulatát. Őszintén meglep, hogy kibírtam nélküle 6 hónapot.

-Mi az? -állt meg egyszercsak a mondandójában.

-Hm? -kaptam észbe.

-Olyan furcsán nézel, mintha máshol járnál!

-Hiányoztál! És épp arra próbálok rájönni, hogy hogy bírtam én ki nélküled eddig! - húztam az ölembe.

-Hm...mit akarsz? -mosolygott rám.

-Csak téged! -csókoltam bele a nyakába, amitől libabőrös lett...innentől már ment minden magától, kényeztettem, ahogy csak tudtam, hogy érezze, nélküle létezni sem tudnék!...

-Hova mész? -kérdezte félálomban utána.

-Mindjárt jövök! -száltam ki mellőle.

-Ne maradj el sokáig, tudod, hogy nehezen alszok el nélküled!
Kimentem a fürdőszobába és elővettem a kis dobozt.

-Huh... -vettem egy mély levegőt és halkan elkezdtem próbálni, hogy kérem meg a kezét. -Khm... Renee...ho-hozzám...nem jó! Huh... Leszel a feleségem? Ez sem az igazi! Khm! Renee...szeretlek! Hozzám jössz?

-Te mit motyogsz? -jött ki hozzám Renee.

-Öhm...semmit! -dugtam el a hátam mögé a gyűrűsdobozt.

-Öh...Bill! Tükör van mögötted! -mosolyodott el.

-Najó...gyere! -húztam magammal vissza a hálónkba és leültettem az ágyra.

-M-mire készülsz?

-Khm! Renee, hozzám jössz feleségül? Hajlandó lennél leélni velem az életed?- nyitottam ki a dobozt.

-Te jó ég! -kapott a szája elé vigyorogva.

-Ezt vehetem igennek? -fogtam meg a kezét, ő pedig csak bólogatott.

-Igen! Igen! Igen! Hozzád megyek! -ugrott a nyakamba.

-Szeretlek! -öleltem magamhoz, ahogy csak tudtam.

-Bill...akkor én is elmondok valamit!...

-Igen?

-Most nem védekeztünk...és egy ideje nem szedem a tablettákat sem... Szóval...

-Érkezik a kis trónörökös? -kérdeztem izgatottan.

-Nem biztos...

-Akkor teszünk róla, hogy az legyen! -vigyorogtam rá kajánul.

-Szeretlek! - mondta ki ezt az életet jelentő szót.

/Agnusdei/