-De én nem az a főnök vagyok! Egyen velem, Scotty kibír még 10 percet…

-Hát… jó… -visszamentem, kezet mostam és magamnak is megterítettem vele szemben.

-Jó étvágyat!

-Jó étvágyat! –láttam hozzá.

-Kér egy kis bort? Nagyon finom!

-De csak egy kortyot! –mondtam, mire Bill félig töltötte- Jaj, ez rengeteg!

-Dehogyis…

10 perc múlva elégedetten simogattam meg a hasamat és Bill is végzett.

-Ez mennyei volt! –ivott a borába- Maga még bele sem ivott, kóstolja meg! Zamatos!

-Hát… jó! –ittam bele egy kortyot és éreztem, hogy elpirulok.

-Zavarban van?

-Nem, csak nem bírom az alkoholt, kicsi is a fejembe száll! –takartam el az arcom.

-Ne takarja el, így is gyönyörű!

Ez után a bók után már bor sem kellett volna ahhoz, hogy elpiruljak. Gyorsan bepakoltam a mosogató gépbe, elköszöntem és elindultam Scotty-t megetetni. Kimentem a hátsó teraszra, de kutya sehol, viszont a tányérja ott volt, így töltöttem bele ételt. Egy hangos ugatástól rezzentem össze és oldalra nézve megláttam a kutyát felém futni.

-Jó ég! –fordultam hátra, hogy gyorsan bemehessek, de bele ütköztem valakibe- Vigyázzon, jön!

-Hé, hé, hé! Nyugodjon meg! –simogatta a hátamat a hang alapján Bill- Mi a baj?

-A kutya! –néztem fel rá.

-Fél tőle?

Csak némán bólogattam és közben próbáltam visszatartani a könnyeimet.

-Jaj, akkor miért nem mondta?

-Mert ez a munkám!

-Csak játszani akart magával, nézze! –guggolt le és megvakargatta a kutya fejét, aki ezt egy pacsival jutalmazta. Eldobta neki a labdáját párszor, azután Scotty hozzálátott az evéshez.

-Jól van? –jött vissza hozzám Bill.

-Persze! –erőltettem magamra egy mosolyt.

-Ki hazug! Majd én elviszem sétálni, ha magának ez gondot okoz, rendben?

-Nem, erre semmi szükség! Majd megkérem Samet, hogy kísérjen el, nem lesz semmi gond!

-Samet haza engedtem, majd én kisérem el!

-Ne fáradjon…

-Nem fáradtság!

-Akkor merre megyünk majd?

-Majd én mutatom az utat! Megyek, átöltözök, maga is vegyen fel valami melegebbet, hűvös van!

-Rendben! –mentünk be.

-Jót tesz egy kis séta és közben mesél magáról!

-Mit akar tudni?

-Mindent! –mosolygott rám, majd bement a szobájába és én is így tettem. Átöltöztem melegítőbe és izgatottan léptem a szobám ajtaján. Örültem, hogy elkísér, féltem volna egyedül és jó, hogy vele lehetek. Nekem is legalább ezer kérdésem lett volna felé, meg akartam ismerni, de ahogy előttem állt, egy sem jutott eszembe.