-Hm… akkor menjünk sorba… -motyogtam magamban halkan- Reggeli, ebéd, vacsora fél 8! Még van időm! De mit esznek egyáltalán vacsorára? Scotty… ki az a Scotty, valami állat? Kutya lehet! –jesszusom, irtózom a kutyáktól, kiskoromban egyszer megharapott egy…- A takarítás nem az én dolgom, remek! 9-ig dolgozom, oké…
-Na? –ijesztett meg egy hirtelen jött hang.
-Ó, jó napot!
-Meg ijesztettem? –jött közelebb.
-Nem számítottam senkire! –magyarázkodtam zavartan.
-Ne haragudjon! –mosolyodott el halványan Bill, de a szemében mást láttam. Szomorúságot.
-A felesége?
-A barátnőivel van valahol!
-Ő… lenne pár kérdésem!
-Hallgatom!
-A vacsora! Mit kérnek?
-A feleségem ma nem itthon eszik, nekem pedig bármi jó!
-Olasz? –tippeltem.
-Látom maga főnyeremény lesz! –csillant fel a szeme.
-Akkor olasz! –firkantottam fel a papírra.
-Még valami?
-A konyha! Tudom, hogy van külön takarító, de a konyhát szeretném én csinálni! Hogy mindent megtaláljak! Persze csak ha nem okoz gondot!
-Nem!
-Remek! Azt hiszem ennyi lett volna!
-Mindennel meg van elégedve?
-Igen, nem panaszkodom! –néztem körbe.
-Ezen elérhet! –mutatott egy vezetékes telefonra a falon- Ide írhatja az üzeneteket! –bökött a készülék melletti öntapadós lapokra- Ha ez 1-es gombot nyomja, akkor engem hív, a 2-essel pedig Samet. Melissát ne nagyon zargassa, nem szereti! Majd ő keresni fogja!
-Értettem!
-Most még ráér, minden van itthon, pakoljon ki addig, rendezkedjen be egészen nyugodtan! Ha idő közben felmerül még valamilyen kérdés, csak szóljon!
-Szólni fogok! Akkor, viszlát! –mentem vissza a szobámba a kis listámmal és úgy dőltem az ágyra, mintha most futottam volna le a maratont.
Mikor végre lenyugodtam, elővettem a kedvenc szakácskönyvemet és valami jó olasz recept után böngésztem. Le akartam nyűgözni Billt, megtettem volna bármit, hogy az a szomorúság eltűnjön a szeméből.
6-kor neki is láttam főzni. Körbenéztem a konyhában, hogy mi hol van, utána felraktam a tészta vizét forrni.
-Hahó! –jött be Bill- Zavarná, ha itt lennék, amíg főz?
-…Nem, dehogy! Ez a maga háza, azt csinál, amit akar!
-De én nem a házat kérdeztem, hanem magát!
-Nem zavar! –pirultam el, így inkább visszafordultam a fazékhoz.
-Mit csinál? –ült le a pulthoz egy papírral és egy tollal a kezében és éreztem, hogy tekintete a hátamba fúródik.
-Tésztát főzök!
-Nem, a másikban!
-Szószt! Még anyám tanította a receptet és pedig egy kicsit átdolgoztam! A konzerv nem az igazi!
-Finom illata van! –lépett hirtelen mögém, még a teste melegét is éreztem.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
