Tged;
-Hinyozni fog Prizs! –shajtottam a kocsiban Tom hzhoz menet.
-Pedig nem msz oda tbbet! –jelentette ki.
-Tessk? De mirt?
-Viccelsz? Tl rossz hatssal van rd! Majdnem elcsbtott!
-De te ersebb voltl! Jobban csbtasz! –raktam a combjra a kezem, mire kicsit megugrott.
-Jl van, meggondolom! –mosolyodott el, majd lefkezett- Itt is volnnk!
Kinztem az ablakon s az n volt hzamat lttam meg.
-Ez az n…
-Ez az n hzam! Pontosabban… a mink!
-Tessk? –nztem r vigyorogva.
-dvzllek az „j” hzunkban! –szllt ki s n kvettem- Mondtam, hogy tallunk ugyanolyat!
-Nem hiszem el!
-Hidd csak el! –lelt t htulrl- Amikor meglttam, hogy el akarod adni, nem akartam hagyni! Megvettem magunknak! J drgn adtad te n!
-Imdtam! –vigyorogtam r rtatlanul. -De nekem fizetted ki, gy a pnz megmaradt!
-Tudom! De a tzszerest is kifizettem volna, csak hogy ne vesztsd el!
-Szeretlek!
-Szval melyik testvrt kellett volna vlasztanod? –krdezte mltkori megjegyzsemre clozva, miszerint „rossz testvrt vlasztottam”.
-Tged szerelmem! –cskoltam meg.
-Ezt akartam hallani! –mosolyodtam el, majd hosszan s szenvedlyesen megcskolt.
>VGE< | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
