Azt, hogy Tom a szeretm volt, nem mondtam el, nem akarok Tomnak rosszat. Flve mentem haza, ahol Tom a szobmban vrt.
-Szia! –ksznt nekem bizonytalanul.
-Szia! –r sem mertem nzni, bntudatom volt s rettenten szgyelltem magam.
-Billnl voltl?
-Igen! –vettem el egy utaztskt- Vge van!
-s…
-Rlunk nem mondtam semmi! Nem akarlak bajba keverni!
-n elmondom neki! –lelt maghoz htulrl.
-Nem tudod miket beszlsz!
-De igen!
-Nem! –lptem el tle- Nem mondod el neki! Nem mondhatod el neki!
-Hov msz?
-El! Minek maradjak? Veled nem jhetek ssze, gondolj mr bele, hogy jnne ki az egsz! Bill megtudn, hogy mi volt! A testvred s te elrultad! s n is…
-Miutn vagy szzszor prbltam kirngatni a szarbl.
-Tom! Krlek! Ne neheztsd meg mg jobban, mert mr gy is alig brom elviselni a gondolatot, hogy… -szenvedlyes cskjval hallgattatott el, melyet ugyanolyan vadul is viszonoztam.
-Nem mehetsz el! –szortott maghoz s halkan ejtette ki a szavakat.
-Muszj… -bjtam a mellkashoz.
-s mi lesz… velnk? –emelte fel az llam.
-Nem tudom… semmit sem tudok! –nztem csillog szembe, aztn ismt megcskolt, de tudtam, ezt most nem szabad viszonoznom, akrmennyire is nehz.
-Cskolj vissza a mindenedet! –hzott mg kzelebb a tarkmnl.
-Tom… -nygtem fel, ahogy testnk mg jobban sszesimult. Tudom, hogy rzi, egyre jobban elgyenglk. Addig beczgette ajkaimat, mg vissza nem cskoltam. Akkor aztn elszabadultak az indulatok s mr vgkpp nem brtunk magunkkal… se egymssal.
Felkapott s az gyra dobott. Levette a pljt, kicsatolta az vt s megszabadult a nadrgjtl is.
-Tom… -cssztam fentebb az gyon.
Flm mszott, megfogta a csuklmat s maghoz rntott.
-Krlek… -prbltam ellenllni ertlenl.
-Nzd Jessica! –nzett a szemembe- Nem akarom, hogy elmenj, de tudom, hogy gyis elfogsz s megrtem! De azt ne mond, hogy nem akarod! Hiszen st rlad! Igazam van? –ltott a vesmbe.
-n… -kaptam el a tekintetem, aztn ismt a szembe nztem s nem brtam magammal, megcskoltam s magamhoz leltem, amilyen kzelre csak tudtam…
AJÁNLOM AZ OLDALT
