Eszedbe juttatta? ;
Dlutn repltnk haza, egybl felmentem s ledltem aludni, hulla fradt voltam. Lassan teltek a napok s egyre kvncsibb voltam, hogy Bill emlkezni fog-e, vagy sem.
>Tom szemszge…<
>Lttam Jessicn, hogy elg rosszul viseln, ha Bill megint elfelejten… Tudom, meggrtem neki, hogy nem emlkeztetem, de… de jt akarok neki, brmit megtennk, hogy boldog legyen, s ez csak akkor kvetkezhet be,ha szlok Billnek…
Megszerveztem mindent, lefoglaltattam Jessica kedvenc ttermt aznap estre, rendeltem zent, virgokat, vettem neki ajndkot, gondoskodtam mindenrl.
-Kszi a segtsget! –hllkodott Bill az irodban az v vforduljuk napjn, mikzben paprokat rendezgetett.
-Nincs mit, de menj mr, nem leszel ksz! Mindent kzben tartok, nyugi! Jess fontosabb!
-Ok, megyek! De ssze ne kutyulj nekem semmit!
-Bill! Tns!
Nagy nehezen elment s csak remnykedtem, hogy nem rontja el. A sajt rdeke… s az enym is…<
Izgatottam kszldtem s 7-kor Billel elindultunk valahov limuzinnal. Boldog voltam, hogy nem felejtette el, de egyben szomor is. Emlkezett, de mi van, ha ezek utn sem lesz jobb? Mi lesz Tommal? gy reztem, mintha ott sem lenne, mshol jrt az esze, lttam…
-Bill… itt vagy? Feszltnek ltszol! –lengettem meg az arca eltt a kezem.
-Igen, itt vagyok, ne haragudj! Csak… mindegy…
-Bill, mi a baj?
-Remlem Tom mindent kzben tart!
-Hogy rted… bent van az irodban? Bekldted magad helyett?
- ajnlotta fel! Mg j, hogy eszembe juttatta a ma estt, mert…
-Mi? Eszedbe juttatta? –lltam fel.
-Hov msz?
-El! Mit is gondoltam, hogy majd magadtl eszedbe jutok? –hagytam ott, amilyen gyorsan csak tudtam. Ezt nem hiszem el…
-Tom, gyere haza! –szltam bele a telefonba, ahogy felvette.
-Baj van?
-Tnyleg nem tudod?
-Mi trtnt?
-Vrlak! –tettem le s igyekeztem lenyugtatni magam, hogy ne ordtsam le Tomot. De direkt megkrtem, hogy ne szljon, erre nem figyelmeztette?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
