-Bezrom az ajtt! –nztem fel Tomra.
-Mirt?
-Ht nem a tolvajok miatt! –mosolyodtam el.
-, rtem! –mosolyodott el olyan Tomosan, n pedig bezrtam az ajtt s visszamentem hozz.
Gyengden maghoz hzott s lgyan megcskolt. reztem, hogy ez az egyttlt rzkibb lesz, mint az eddigiek, itt a f cl az lesz, hogy minl tbbet knyeztessk egymst s nem bntam. Erre volt szksgem, Tom jl megrezte s jl is csinlta.
Szeretem Tomban a sokoldalsgt. Mindig megnevettet, ha rossz kedvem van, de komolyan is lehet vele beszlni. Ha trds kell, trdik velem, ha egyedl akarok lenni, megrti s nem krdezskdik. Tom… lenne a tkletes pr a szmomra? Vagy csak azrt viselkedik gy, mert a szeretm? Amikor bartok voltunk is gy viselkedett, leszmtva a cskokat s az egyttlteket.
-Min gondolkodsz? –simtott ki egy hajtincset az arcombl Tom.
-Nem tudok betelni vele…
-Mivel?
-Hogy ennyire tkletes vagy…
-, korntsem vagyok n tkletes! Ltnd a gondolataimat! –nevetett desen.
-Te kis perverz!
-n? Csak mert elkpzelem, ahogy epreket eszek le a hasadrl egy kis tejsznhabbal, mikzben te desen harapdlod az als ajkad halkakat felshajtva…
-Tom… -szltam r- Zavarba hozol… -pirultam flig.
-Miattam vagy zavarban? –lt fel.
-Igen! –takartam el az arcom- Mert ilyeneket mondasz…
-Most szvesen megcskolnlak! –harapott az als ajkba.
-Tedd azt…
-De ott van a kezed…
-De nincs odaragasztva!
-Ht j! –elkezdte cskolgatni vllam vonalt, majd a kezemet, kzfejemet, mg vgl elvetten az arcomrl a kezem s ajkai tn kaptam- Na mi az. Mit akarsz? –hzta el az arct.
-Ne gonoszkodj…
-Gonosz? n:
-Igen, te! –blintottam hatrozottan.
-Na, megllj csak! –csszott lentebb s elkezdett csikizni, kihasznlva a helyzetet, hogy minden porcikm csikis.
-Ne! Hagyd abba, knyrgk!!! Nem vagy gonosz! –mondtam, mire abbahagyta s megcskolt.
-Azrt! –mosolyodott el kt csk kzt.
-Szeretlek! –mondtam ki hirtelen.
AJÁNLOM AZ OLDALT
