Kvittek;
-Nem hiszem, hogy ez olyan vicces! –jegyeztem meg egykedven.
-Ne rtsd flre, nem ezen nevetek! De elfogadsz egy tancsot?
-Mondd…
-Tomot vlaszd! –mondta komolya arccal.
-Tessk? –rncoltam a homlokom- Nem rtem… hogy mondhatod ezt, amikor veled…
-Ja, ht egyszer! Nincs kztnk semmi! Meg akarta nzni mennyire rdekelne, ha mssal kavarna. Teszt.
-Mi? De ht mirt? Van neki valaki a lthatron? Mert akkor…
-Te!
-Ezt nem rtem… -zavarodtam ssze.
-Biztos?
-Azt akarod mondani, hogy…
-hm! –llt fel- De n nem mondtam semmit! Cipzr van a szmon! Szia! –hagyott magamra.
Bocsnatot kell krnem Tomtl, teszt ide, vagy oda, megtttem t… Nagy nehezen rvettem magam a cselekvsre, felmentem s bekopogtam hozz. Flve pillantottam r, amikor kinyitotta az ajtajt.
-Szia! –ksznt s a pillantsbl azt olvastam ki, hogy nem nagyon szmtott rm.
-n… -harapdltam a szmat idegesen- n csak…
-Sosem volt erssged a bocsnatkrs… -enyhlt meg.
-Nem… -mosolyodtam el halvnyan, mivel eszembe jutott mg fiatalabb korunkbl, amikor egyszer nagyon megbntottam. Napokig aludni sem brtam, de nem volt merszem tmenni hozz, fltem, hogy elkld. Aztn nagy nehezen r szntam magam, de alig brtam kinygni mit akarok.
tlelt szorosan s azt mondta, felejtsk el s soha tbb ne veszekedjnk… termszetesen voltak mg vitink, amiket bevallom, nagy tlagban n okoztam. De a bkls utn mindig gy tettnk, mintha semmi sem trtnt volna, csak mg jobb kapcsolatunk lett…
-Nekem megy! Ne haragudj! –mondta.
-Kvittek? –nyjtottam fel a jobb kezem remnykedve.
-Kvittek! –fogott velem kezet, mosolyodva, majd maghoz hzott s gyengden, mintha attl flne, hogy sszetrk, megcskolt.
Boldogan cskoltam vissza, aztn meghallottuk Billt telefonlni a kzelbl.
-Bill… -szakadtam el Tomtl egy pillanatra.
-Gyere! –hzott beljebb s becsukta az ajtt.
Az gyhoz botorkltunk s rfektetett.
-Megbntott? –frkszte a tekintetem flm mszva.
-Nem rdekes… Nem miattam jtt ide, csak a munkja hajtotta pont ide! De… de mr igazn megszoktam, szra sem rdemes… -mondtam s az a szomor, hogy tnyleg gy van. Tudtam, hogy lennie kell valaminek…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
